Egy vidám este

Pénteken Edittel és Zsuzsival elmentünk Horváth Péter kiállításának megnyitójára. Azt kell mondjam, fantasztikus élmény volt!
Amikor felmásztam a Falra, egyből ráakadtam Péter festményeire és azzal a lendülettel a csodálójuk lettem. Szerintem nem lehet szó nélkül elmenni mellettük.
Nekem főleg az esős, városos képei tetszenek nagyon - gyönyörű fények, színek jellemzik őket és olyan hangulat árad belőlük, hogy az ember nem tudja nem átérezni a megörökített pillanat varázsát. És akkor most ott állhattunk szemtől szemben ezekkel a csodás alkotásokkal, mert a jó sors Tatabányára repítette őket :)
Ami pedig hab a tortán: személyesen megismerkedhettünk a létrehozójukkal is. Rengeteget beszélgettünk a festészetről, alkotótáborokról, magunkról és egy következő kiállítás lehetőségéről... Péter feleségével szintén hamar megtaláltuk a közös hangot, a fiuk meg közben mosolyogva kattogtatta a fotómasinát :) (Bocs, hogy olyan sokáig maradtunk!) Szerintem mindhármunk nevében mondhatom, hogy óriási kedvet kaptunk a lovasberényi alkotótáborhoz, én valamikor biztos részt fogok venni rajta.
Szóval igazán jól esett ez a kis esti program, amolyan képzőművészeti csemege volt :)

Alkotó játék 1.

Anaisz kitalált egy jó kis játékot az alkotó blogolók számára.
Nekem egyből a csillár színei és hangulata mozgatták meg a fantáziámat, így erre asszociálva rajzoltam meg ezt a képet:

Hímző hölgy (2009)

(Ez már egy javított változat)

Szerintem jó móka :)

Ajándék

Bögre az ablakban (2009)

Ezt a képet ajándékba rajzoltam egy nagyon kedves és rendkívül önzetlen lánynak a ködösből :)
Euthymia pár hónapja küldött nekem egy csomagocskát Angliából, sok kis apró meglepivel :) Annyira örültem, én még soha nem kaptam így a távolból, ismeretlenül csomagot!
Mindenképp viszonozni akartam a kedvességét valami saját készítésű dologgal, csak hát néhány esemény közbeszólt, pár hónapig semmit se alkottam. Aztán nemrég feltettem neki pár bugyuta kérdést, hogy képet kapjak az ízléséről és a válaszai ezt a rajzot ihlették. Több szempontból is kísérlet volt ez, egyrészt még nem rajzoltam úgy senkinek személyreszólót, hogy ne ismerném személyesen, másrészt pedig piros pasztellpapírra dolgoztam, így a radírnak is nagy szerep jutott a kép alakításában.
Most már csak az van hátra, hogy valamilyen bonyolult úton-módon el is jusson hozzá. Mivel azonban ez nem lesz egyszerű mutatvány, biztos ami biztos, megmutattam neki a képet... :)

Újra nyitva a könyvtár

A tatabányai Jászai Mari Színház, Népház épületét szeptember végén nyitják meg a nagyközönség előtt.* Itt működik a Városi Könyvtár egyik fiókja is, mely szintén teljes felújításon esett át és múlt pénteken volt az ünnepélyes megnyitója. Edit barátnőm feladata volt, hogy erre az alkalomra kicsit kicsinosítsa a termet, és mivel csupa rajzoló barátnőkkel van körülvéve, gyorsan össze is hozott egy kiállítást a könyvtár falain belül. Ez persze hozta a következő gondolatot, hogy ha már fent vannak a képtartó sínek a falon, ezután mindig lehetne ott kiállításokat rendezni.
Szerintem nagyon-nagyon jó ötlet, a festmények sokkal hangulatosabbá és otthonosabbá teszik a gyönyörű, megújult környezetet.
Most tehát kb. két hónapig, vagy amíg a készlet tart :), a következő négy amatőr művész képei láthatók a falakon: Nagy Edit, P. Horváth Zsuzsi, Hervainé Orcsik Jutka és szerény személyem.

(*Eredetileg itt helytelenül azt írtam, hogy az egész épületet pénteken nyitották meg.)

Képket itt láthatsz.

Ugye milyen szép lett? :))

A kiállítás a könyvtári nyitvatartás szerint megtekinthető:

Hétfő-csütörtök: 10-18 h
Péntek: 10-16 h
Szombat: 9-13 h
Vasárnap: zárva

A könyvtár honlapja itt, a színházé pedig itt található.

Jó szórakozást mindenkinek!

Retro

Nna, miután így jól kibeszéltem magam (szerintem ennyit még sose írtam ide egyhuzamban), jöjjön egy rajz :)

1960. (2009)

Néhány hete kerestem egy régesrégi fotót a családi gyűjteményben, s közben rengeteg fekete-fehér fényképet láttam a szüleimről - annyira fiatalon, mikor még nem is ismerték egymást, aztán későbbi, közös fotókat, meg egy csomó családit is...
Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem ez olyan érdekes dolog, úgy látni őket, amikor én még csak gondolat se voltam, elképzelni, milyenek lehettek akkor, mi járt a fejükben a fotózás idején, kik azok az emberek még a képen, vajon jó barátságban voltak velük, s egyáltalán: milyen lehetett az életük akkoriban...??? Bevallom, idegen emberek régi, megfakult fotográfiái nem hoznak különösebben lázba, de amikor egy hozzám közelálló személyről van szó, az azért más.
Kezembe került egy picinyke kép is, mely egy kirándulás alkalmával készült. Annyira hangulatos, s jellemzően retro, hogy kedvem támadt megrajzolni, némi változtatással persze.
Mint kiderült, a jobb szélső kontyos lány az anyukám, aki fiatal korában kézilabdázott, s itt éppen meccset játszani voltak valahol. Úgy 1960 táján... :)

Erdélyi körút - 5. nap

Ezzel elérkeztünk a túra utolsó napjához, s egyben beszámolóm végéhez.
Ez a pénteki nap leginkább a hazautazásról szólt, hiszen kb. este 8-ra értünk Budapestre. Meg kellett állapítanom, hogy hiába nem lehet buszban rendesen aludni, az éjszakai utazás mégis jobb volt, mint nappal ekkora távot megtenni. Iszonyúan minden bajom volt a sok üléstől és már alig vártam, hogy hazaérjünk.
Utolsó erdélyi városnézésként beiktattuk Segesvárt, ahol rendesen zuhogott az eső, ezért nem is töltöttünk ott sok időt. Mi épp csak a Drakula-házat fotóztuk le.

Erdélyi körút - 4. nap

Csütörtökre virradó éjszaka arra ébredtünk, hogy jégeső szakad az ablakra. De nem ám olyan rövidke, mint a jégesők mifelénk, hanem - ha az érzékelőim nem csaltak - jó pár percig potyogtak a pingponglabdák az égből. Nem mondhatnám, hogy örültem az esős kirándulás gondolatának, de végül egész jó idő lett napközben.
Idegenvezetőnk ezúttal a Gyergyói-medencébe vitt minket, ahol kissé változott a táj: a megszokott magas hegyek itt eltávolodtak egymástól, hogy szellős, lankás terepnek adjanak helyet.
Útközben megálltunk egy kőbányánál fotózgatni.

Erdélyi körút - 3. nap

Az internet csodája, hogy végtelen számú olyan dolgot is láthatunk, amiket sokszor a földrajzi távolság vagy egyebek miatt talán soha életünkben nem csodálhatnánk meg. Erre született ugyebár a Kép a falon is, ahol rengeteg művész alkotását megnézhetjük. Ezzel az élménnyel azonban össze se mérhető, amikor élőben, az ember orra előtt, kéznyújtásnyira hever egy remekmű! A sok csodás táj és a jó társaság mellett a túra még ezt is megadta nekünk. A Libán tetőn született festményeken kívül láthattam még egy seregnyi Kalló László-akvarellt, melyekből Laci a panziónkban egy rögtönzött kiállítást rendezett. Aztán meg egyéb élmények is vártak ránk, melyekről mindjárt be is számolok. Előttem már sokan elmondták, de hát ez az igazság: egy festmény élőben az igazi, amikor a színek a maguk valóságában pompáznak.

Erdélyi körút - 2. nap

Ez a nap arra volt, hogy kipihenjük az előző napi fáradalmakat :) No meg tulajdonképpen ez volt a túra szakmai része is.
Reggel jó sokáig aludhattunk - Sanyi, az idegenvezetőnk végre megkönyörült rajtunk. Kalló László, erdélyi festőművész a Falról, csatlakozott kis csapatunkhoz és reggeli után kényelmesen nekivágtunk a Libán tetőnek, ahol flekkensütés, festegetés és jó hangulatú beszélgetés várt ránk.
Az út egy hatalmas víztározó mellett visz el, több ilyen gát is épült Székelyföldön...

Boci a Hargitáról :)

Legelésző tehén (2009)

Erdélyi körút - 1. nap

Az elmúlt egy hétben valami csodálatos élményben volt részem! Ami nem jöhetett volna létre, ha nincs a Kép a falon :)
Azzal kezdődött, hogy Csizmár István meghívott egy erdélyi túrára, melyen többnyire a Fal művészei vesznek majd részt. Persze, hogy jelentkeztem. Nem kifejezetten alkotni mentünk, hanem élményeket gyűjteni, ismerkedni és a szánkat tátani a fantasztikus helyeket látva :)

Múlt vasárnap este indultunk Budapestről és egész éjszaka utaztunk, majd hétfőn kora reggel Kolozsváron szálltunk ki először körbenézni.
Első utunk a temetőbe vezetett. Igazi relaxációs program volt: csak a madarak csicseregtek, nyugalom volt és rengeteg zöld)

Esszencia

...vagyis valaminek a lényege, kivonata. (Ha sokáig mondogatom ezt a szót, akár egy női név is lehetne...)

Korábban írtam már az Amator Artium pályázatról, melynek van egy végső, záró kiállítása, ahol a lényeg, vagyis az országos szinten továbbjutott alkotások szerepelnek. Ez az Esszencia Tárlat.
Idén május 8-án 15,00 órakor lesz a megnyitója a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban.

Szerintem nagyon jó és fontos dolog ez a pályázat, nem csak azért, mert én is amatőr rajzolgató vagyok, hanem mert rengeteg tehetséges amatőr képzőművész van kis hazánkban, akik számára ez remek lehetőség a megmérettetésre és a közönség elé való kilépésre.
Nagyon sok művész képviselteti magát a tárlaton, köztük pl. Szám János is, akit személyesen ismerek a szakkörünkből. Ő alapvetően szobrászkodik (most is két szoborral szerepel), de az akvarellel és pasztellel is nagyon jól bánik.
Aztán lesznek ott virtuális ismerősök is a Kép a falon portálról, mint Debrei-Nagy Zoltán és Horváth Péter, aki varázslatos városi képeket fest, az esős utcák és esernyők szelidítője.

De van itt egy teljes lista az alkotókról, melyet a MMI-től Dóri Éva képzőművészeti referens küldött át készségesen a megkeresésemre.

Szívből ajánlom mindenkinek a tárlatot!

(Én inkább nem írom, hogy ott leszek a megnyitón...)

Mesés éjszaka...

Végre megrajzoltam az én türkizképemet, amihez a kezdő lökést egy Maros Krisztivel folytatott kommentelős beszélgetés adta:
Rippl-Rónai, Degouve de Nuncques, éjszaka és türkiz pasztellel megálmodva...

A lépcső (2009)

Sajnos a fotón nem látni a pasztellkréta azon sajátosságát, hogy a kis türkiz pigmentek milyen valóságosan világítanak a kék papíron.
Úgy, ahogy mondtad, Kriszti :)

Szerelmünk virága

Ezt a gyönyörű virágot Zétől kaptam az első évfordulónkra :)

Orchideám (2009)

Megjegyzés 2009.11.30-án:

Azóta is virágzik rendesen, bár mindig más arcát mutatja: először lehullatja az összes virágot (első alkalommal a frász tört rám emiatt), aztán nekiáll új hajtásokat növeszteni, melyeken az új virágok fognak szépen sorban kifesleni, így megint teljes pompájában díszeleg az ablakban. Aztán ezeket megint totálisan ledobja és így tovább, körbe, körbe...

Fejfájás ellen türkiz

Egész nap iszonyúan fáj a fejem. Neem, nem fogok itt nyafizni, meg mindenféle bajaimat közhírré tenni, csak egy felfedezést szeretnék közölni.
Azt ugye tudjuk, hogy a különféle színeknek különféle hatásuk van az emberre: idegesítenek, megnyugtatnak, inspirálnak, lehangolnak stb. Sőt, olyan is létezik, hogy színterápia. Nem véletlenül.

Ha fáj a fejem, én legvégső esetben nyúlok gyógyszer után, ami sokszor azzal jár, hogy egész nap szenvedek :( Ma is így volt, azzal a különbséggel, hogy még a bogyótól se múlt el a fájásom. Kínomban elkezdtem a Winsor & Newton honlapján a pasztellkréta színskálát nézegetni (a minap ugyanis ilyen krétákat vettem) és hagytam, a szemem hadd vándoroljon oda, ahol a legkellemesebb színek vannak.

És a türkizeknél állapodott meg, amit percekig bámulva, egyre enyhébb lett a fejfájásom! Sőt! Csak halkan mondom ki, talán el is múlt (most hatott a gyógyszer???) :))

Javított változat

...és szerintem most már végleges is.

Viharos este lesz (2009)

Némi külső segítség (jó tanács) hatására neki mertem állni lefaragni abból a nagy bamba fából a bal oldalon. Szinte hallottam, ahogy fellélegzett az égbolt :) Pedig rendesen megkínoztam szegényt.
Jó megfigyelők 4 főbb különbséget vehetnek észre az előző állapothoz képest :)

A merengőhöz

Merengő (2009)

Vörösmarty Mihály: A merengőhöz 
Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.

Városi hangulat

Igen, most ilyen hangulatom van. Régebben egyáltalán nem érdekeltek a modern témák. Hangulatilag annyira tetszik az 1800-as évek vége, 1900-as évek eleje, hogy nálam az impresszionista képek A Festmények. Mindig is szerettem volna kosztümös modelleket rajzolni...

Viszont belegondoltam, hogy az impresszionisták is a saját korukat örökítették meg, én meg itt és most élek, szóval nem kéne úgy idegenkednem tőle. Főleg, hogy láttam egy csomó festményt, ami a mai városi ember környezetét ábrázolja. És rájöttem, hogy ezek bizony nagyon-nagyon tetszenek nekem. És egyre nagyobb volt a késztetés, hogy a sok tájkép után bevonuljak végre az utcákra: az autók, a ronda lámpaoszlopok és a tízemeletes házak közé.
Hát így :)

Januári délután (40x31 cm)

Téli reggeleken

...amikor munkába igyekszem, mindig ez a kép tárul elém, csak a színek változnak az időjárástól függően.
Ilyen rózsaszínű napfelkelte már nem volt egy ideje, ezt a képet régóta terveztem megrajzolni.

Téli reggel a városban (2009)
(41 x 31,5 cm)

Jeges hangulatban

Ez most úgy elkapott :)

Téli pihenő (2009)

Nagyon jó hangulat van most az Öreg-tavon. Rengetegen koriznak, egy sátorban forró teát lehet venni, és amikor süt a nap, és szemben ott magaslik a gimi, hát gyönyörű az egész!

Kreatív gyűjtőhely

Nemrég kaptam az értesítést, hogy a mai napon elindult a Miner.hu legújabb melléklete, a Kreatív [Miner], ahová én is bekerültem :)
Sok szép kreatív-elme-szüleményt lehet ott találni, tehát böngészésre fel! :)

Korcsolyázók

Tél a tavon (2009)

Az van, hogy bizonyos dolgokban rettentő makacs és hajthatatlan vagyok, más dolgok esetében pedig hajlamos vagyok megváltoztatni a korábbi véleményemet.
Korábban nem szerettem fotó után rajzolni, vagyis inkább megvolt róla a véleményem. Most viszont az a helyzet állt elő, hogy röpködnek a mínuszok odakint, a táj pedig gyönyörű, minden reggel és délután munkába menet és jövet bámulom az Öreg-tavat. Imádom ilyenkor télen, mikor le van engedve a vize és a partja olyan mint a homokos tengerpartok. De hát mezei halandó ilyenkor nem ül ki alkotni. Úgyhogy kattintgattam párat a telefonommal, aztán ma nekiültem rajzolni.
A fotó utáni rajzolástól egyébként én azért is tartok nagyon, mert mindig félek, nehogy csak másolás legyen belőle. Nna, ez a veszély most nem fenyegetett, mert a fotók ramaty minőségűek lettek...

(Hmm, a kép jobb oldaláról nekem hiányzik valami. Egy fát már kitöröltem onnan, úgyhogy nem az.)
.......

(Időközben kedves tanácsadók meggyőztek arról, hogy nem hiányzik semmi a jobb oldalról.)

Nyári képek...

A tatai Öreg-tavon korcsolyázók egész meghozták a kedvem a téli témájú képekhez. Talán lesz valami...
Addig is még egy kis Balaton:

Vihar előtt (2005)