2009. március 29., vasárnap

Mesés éjszaka...

Végre megrajzoltam az én türkizképemet, amihez a kezdő lökést egy Maros Krisztivel folytatott kommentelős beszélgetés adta:
Rippl-Rónai, Degouve de Nuncques, éjszaka és türkiz pasztellel megálmodva...


A lépcső (2009)

Sajnos a fotón nem látni a pasztellkréta azon sajátosságát, hogy a kis türkiz pigmentek milyen valóságosan világítanak a kék papíron.
Úgy, ahogy mondtad, Kriszti :)

7 megjegyzés:

Zsuzsi írta...

Nagyon hangulatos és sejtelmes :)

Cserke írta...

Nagyon tetszik, az akácvirágos esti sétáink jutottak eszembe:)

Kriszta írta...

Érdekes, milyen ellentétes érzelmeket vált ki a nézőkből! :) Vannak, akik kísértetiesnek találják.
Örülök, hogy azért jó érzéseket is ébreszt :)

krisztina maros írta...

végre, végre! :) igen, ezt is-azt is el lehet képzelni hozzá. például, hogy az ember sietve szaporázza lépteit a lépcsőn, hogy minél előbb hazaérjen - de azt is, hogy a füvön fekve kémleli az eget... az éjszaka szép is, meg sejtelmes is egyszerre. tényleg gyönyörű kép lehet eredetiben! nem állítod ki?

Kriszta írta...

Igen, kinek éppen milyen a hangulata :)
Egyszer mindenképp szeretném kiállítani, talán ha lesz a csoportunknak kiállítása és én is eljutok végre szakkörbe... Addig is csak mi nézegetjük otthon :)

krisztina maros írta...

oké :) de ugye lesz még több is, nem fogyott el az összes türkized?

Kriszta írta...

:)) Neem, nem fogyott el, és még továbbra is izgat a téma, úgyhogy szerintem lesz még több türkizes :)