Csendélet

Gyümölcstál jukkával (2008)

Csendéletet általában csak akkor rajzolok, ha valami miatt bent rekedek a négy fal között. Pl. művésztelepen, amikor rossz az idő és nem lehet kint alkotni, vagy pl. beteg vagyok, de már javulófélben, és valamit nagyon kreálhatnék, valahogy ki kéne használni ezt a sok szabadidőt. Mint ezen a héten is.
A mandulám iszonyú nehezen állt kötélnek, a sok antibiotikum ellenére sem akart gyógyulni. Aztán jött az injekció és hoppsz, hirtelen szót fogadott. Ettől aztán jól megnőtt az életkedvem és a tenniakarás is bennem, összedobdam hát egy kis csendéletre való gyümölcsöt. Ezt pedig besuvasztottam a terebélyes jukkám alá, hely hiányában.
Nem volt erőm egy szusszanatra megrajzolni a képet, úgyhogy két napig ott csorgattam a nyálam az otthon fellelt egyetlen barackra, amit aztán a kép fixálása után egyből bekebeleztem :)

.

Strand, napfény, napernyők stb.

Még pár nap és itt van szeptember. = ősz. Az én szótáramban legalábbis.
Nem szeretem azt a szót, hogy szeptember. Semmi jót nem tartogat. Iskola (jó, oké, ezer éve nem járok suliba, de a reflex működik...), elmúlás, nincs több nyár az idén, meg ilyesmik. Egyetlen jó dolog van benne, az indián nyár. Ezt a szót szeretem. Olyan melengető, sárga, vörös, réz (meg egyéb színesfémek) hangulata van. Remélem idén lesz szép indián nyarunk.

De egyelőre még azért tart a rendes nyár, ma is hétágra süt a nap :o)
Valami ilyesmi időben rajzoltam ezeket a képeket is 2004-2005-ben, Gyenesdiáson. Őszintén bevallom, vannak kedvenc képeim, amiket kifejezetten szeretek nézegetni. Nem azért, mert eltelve gyönyörködöm a műveimben, neeem. Viszont amikor ránézek egy ilyen rajzra, újra átélem azt a nagyon jó hangulatot, érzem a napfényt és a hűsítő árnyékokat, ahogy a faágak lengedeznek és susognak, hallom a strandolók zsivalyát...
És én ezt nagyon szeretem.

Napozó (35x25 cm)

Strandbüfé (41x31 cm)

Reggeli fényjáték (32x24 cm)

Erről most lemaradtam

Nem vagyok valami jó passzban :(
Ledöntött a lábamról egy ádáz baktérium, ami megcélozta a manduláimat. Úgyhogy most dagadt, fájó, szúró csomókkal a torkomban ücsörgök itt és nem igazán ajánlatos emberek közé mennem, hacsak nem akarok valakinek ugyanilyen fincsi mandulákat ajándékba...
Természetesen azzal se volt igazán energiám foglalkozni, hogy kiválasszam a képeimet az Amator Artiumra, leadjam a jelentkezésemet, és még a képkeretezésről is gondoskodjak. Inkább úgy döntöttem, hogy ezt most kihagyom.
Viszont nagyon drukkolok Editnek és Zsuzsinak, hogy beválogassák a képeiket legalább a megyei kiállításra :o) Hajrá, hajrá!

Amúgy ha indulok, talán ez lett volna az egyik pályaművem:

A falu határában (2007)

Ezt a képet a tavalyi művésztelepen csináltam Egerfarmoson, szó szerint lázban égve. Ugyanis akkor szintén valami betegséggel küzdöttem - kint a 40 °C-os hőségben. Ez volt életem legrosszabb művésztelepe... Nem is termeltem annyit, mint szoktam.
A falu körül nagy sík kaszálók és terményföldek voltak. Hmm, hát nem igazán az én világom. Jobban szeretem a dimbes-dombos-hegyes vidékeket, erdőket, vizeket.
De azért ezek a szénagombolyagok egész jó témát adtak :)

Művésztelep 2008.

Épphogy elkezdtem a blogot írni, el is utaztam nyaralni. Tihanyba. Hmm, gyönyörű hely! Szerintem megér egy bejegyzést, úgyhogy majd az is lesz.

Most viszont az idei művésztelep terméseiből mutogatnék egyet-kettőt.
Magáról a táborról csak annyit, hogy Dunaalmáson volt, számomra tökéletes környezetben: víz mellett, dús növényzettel, forró nyári napsütésben. És voltak hajók, csónakok :) Imádok vizet rajzolni csónakokkal. Valahogy megnyugtat. És nagyon leköt a víz megfigyelése, hogy olyan változó a felszíne, mindig mást mutat, mindig más színű. Hááát, nem hiába vagyok Halak...

Erdei fények (2008)

Duna-holtág (2008)

Dunai nyugalom (2008)

Kikötöttem (2008)