Tea álmos

Teának van egy kedvenc testhelyzete: beugrik a fotelba, felmancsol a karfára és így kuksol kifelé. Innen nagyon jól szemmel tarthatja az előszobát, hogy miféle jövés-menés folyik a lakásban és persze így ugatni is szuperül lehet, meg se kell moccanni hozzá.
Amint látható, aludni is szokott ebben a pózban. Sőt, van hogy a fejét totál lelógatja a karfáról, mintha nem is lennének holmi nyaki csigolyái...
Szerencsére amikor alszik, nem mocorog annyit, mint egyébként. Éppen csak egy keveset.
Hogy azért edzésben tartson engem is... :)

Tea álmos (2008)

.

Tea és a labda

Nagyon szeretem a mindenkori kutyánkat lerajzolni :) Nekünk mindig irtó aranyos kutyánk van és igazából végigkuncogom a rajzolást, szóval jó móka az egész. Tea egy igazi ördögfióka, ennek megfelelően lerajzolni se egy leányálom. Kb. ötmilliószor változtatott testhelyzetet 1 perc alatt, én meg ugráltam le az ágyról, fel az ágyra, jobbra, balra, guggolásból fel, aztán békaugrás, törzshajlítás stb..... A labdáját folyton legurította, mert hát minek vagyok én ott, ha nem azért, hogy játsszak vele, így hát hol a labdát fogtam a kezemben, hol a ceruzát.

Szóval ilyen Tea, amikor labdát csócsál:

Tea labdával (2008)

.

Kutyatár

Ő a régi kutyánk, Betti.
Tavaly nyáron halt meg 15 évesen. Pöttöm korában került hozzánk, az utcáról: egyik este apu a karjában egy incifinci szőrmókkal állított be. Betti egyszerűen a nyomába eredt az utcán, ő meg felkapta, aztán hazahozta. Mondhatom, fenekestől felforgatta az életünket, addig ugyanis még nem volt kutyánk.
Szerintem nagyon jó élete volt, bőven kapott szeretetet tőlünk.
Imádtam játszani vele, nézegetni, ahogy szaglászik a fűben vagy ahogy szuszog alvás közben. Sokszor próbáltam lerajzolni is, naná hogy nem hagyta. Aki próbált már izgő-mozgó állatot lerajzolni, az tudja, hogy nem egyszerű feladvány. Úgyhogy inkább kihasználtam az alvós pillanatait és akkor támadtam: