Kiállításom

...az első önálló :)

Le Biscuit Bistro a fészbúkon

Lilába borulva

Idén nyáron pár napot Hévízen töltöttünk, s hazafelé beugrottunk Tihanyba. Éppen virágzott a levendula, fantasztikus illat és lilaság uralta a mezőt.
Ez a kép ennek az élménynek az utórezgése.

Levendulás (2011)

Amator Artium kiállítás

Mint azt az előző bejegyzésemben említettem, a Kávészünet c. képem bekerült a Komárom-Esztergom megyei kiállításra. Ennek én őszintén örülök, ugyanakkor így utólag, hogy láttam a kiállítást, elég vegyes érzések maradtak bennem. A felhozatal egy részét ugyanis nem igazán tudom összeegyeztetni azzal a kemény kritikával, amit a szakmai konzultáción kaptunk. De igazából én nem tudom, milyen szempontok voltak a mérvadóak a beválogatásnál. Minden esetre a saját képeimmel kapcsolatban maximálisan tiszteletben tartom a zsűri véleményét. Amúgy a másik két pályázó képem a Virágok közt és az Anoushka Shankar volt.
És büszke vagyok Nagy Edit és P. Horváth Zsuzsi barátnőimre is, akiknek szintén kiállításra került egy-egy képük :)
És nem mellesleg találkozhattam Kapa Melindával, akinek a képeit a Falról már régóta ismerem és szeretem :)

A.A.

Ma volt az Amator Artium zsűrizése és háromból egy képemet beválogatták a megyei tárlatra :) A konzultáció a zsűrivel nagyon jó és hasznos volt, keményen, de igazán jóindulatúan kritizáltak. Az ilyen kritikát szeretem. Ebből lehet tanulni, irányt mutat, mentes a személyeskedéstől.
Örülök :)

Lovasberény

Tegnap ért véget a lovasberényi alkotótábor és ezen alkalomból leruccantunk egy napra Zsuzsi barátnőmmel :) Már nagyon szeretnék rajta részt venni, de eddig még nem sikerült, talán jövőre összejön. Edit barátnőm ott volt, így hazafelé már hármasban jöttünk, a napot pedig rajzolgatással töltöttük. A tábort Horváth Péter vezeti, vele is találkoztunk és jólesett az a kis beszélgetés :)
Gyönyörű kánikula volt, csodás fényekkel! Csináltam is pár fotót, és nekiálltam két rajznak. Az egyikből ez sikeredett, a másikat teljesen újra kell kezdenem, mert kicsit eltájoltam a beállítást...

Matuzsálem (2011)

Nagyon jó kis nap volt, isteni érzés volt hosszú idő után újra a szabadban rajzolni :)

A helytelen papírválasztásról

Virágpiac (35x39 cm)

Nincs mese, itt jól mellényúltam :( Alapvetően szeretek kísérletezni a különféle színű papírokkal, érdekes hatásokat lehet elérni, jelentősen befolyásolják egy kép színvilágát. Kedvelem a sötét színű alapot, mert a világos kréta nagyon tud világítani rajta. Viszont nagy különbség van sötét és sötét között. Itt a jó példa rá. Ugyanis ezt a képet sötét barna (kb. égetett umbra színű) papírra rajzoltam és ettől totál befakultak a színeim. Egyszerűen nem tudtam azt a szép napfényes hatást visszaadni, ami a témára jellemző volt.
Azért tapasztalatnak ez is jó. Hiszen aki nem kísérletezget, nem is jön rá (számára) új dolgokra :)

Szeretjük a virágokat...

Lillus imád virágot szedni. (Meg leveleket, meg botokat...) Főleg a százszorszép volt nála sláger, amíg mindenfelé pompázott.
Továbbá imád táncolni is. Ha a Hungáriát kapcsolja be, egyből elkezd riszálni és nyújtózkodik, hogy vegyem fel, mert arra jókat lehet röpködni a levegőben (szóval én dobálom - fantasztikus bicepszeim lesznek nemsokára). Ha meg Stinget kapcsolja be, elkezd dülöngélni és a karjaival vezényelni :) Van érzéke a zenéhez, az biztos.
Meg a rajzoláshoz! Úgy színez a ceruzákkal, hogy csak ihaj! Asszem jó úton haladunk... ;o)

Ez volt rövidke helyzetjelentésünk.

Virágok közt (2011)

Lilla és a locsolókanna

Nyár van (2011)

Indiai képek

Egy kedves ismerősöm, Euthymia bejárta már a fél világot, így Indiát is, ahonnan gyönyörű fotókkal tért haza (onnan is). Vonzalmam India iránt már nagyon régi, de én magam még nem jártam ott (valószínűleg nem is fogok). Euthymia viszont volt oly kedves és megengedte, hogy szabadon rajzolgathassak a képeiről, mert van egy pár, ami megihletett :)
Itt az első fecske, amit még több is fog követni, szépen lassan...

Hétköznapi India (43x43 cm)

Kép és zene

Az volt a tervem, hogy rajzolok egy zenész sorozatot olyan művészekről, akiket nagyra tartok, mert csodás dolgokat hoznak létre a zenei világban. Elsőként Anoushka Shankar-t vetettem papírra, csakhogy olyannyira meggyűlt a bajom a szitárt tartó kézfejével, hogy most egy darabig nem fogok zenészt rajzolni. Ami engem illet, százszor inkább arcot, mint kezet! :)
Ami pedig a hölgyet illeti, már korábban ejtettem róla pár szót itt a blogon: ő egy csodálatosan játszó szitárművész, egyben Ravi Shankar leánya.

Anoushka Shankar (63x45 cm)

Zene a képhez, egyből két kedvencem: Anoushka és Sting.

Teás fázisképek

A Teaszertartás c. képemhez csináltam pár fázisfotót is, bár nem sokat, és nem is a legjobb fázisokról, de ez most így sikerült. Azért felteszem, talán így is érdekelhet valakit...

Tea és cseresznyevirág

Most, hogy (kb. 4 hónapja...) a Gajdzsint olvasom James Clavell-től, annyira magával ragadott a japán hangulat, hogy úgy éreztem, muszáj valami japán témát rajzolnom. Mivel saját, személyes kapcsolatom nincs Japánnal, így a neten nézelődtem téma után. És akkor megláttam egy gyönyörűszép fotót a japán teaszertartásról és lecsaptam rá, ez lesz az! Így született meg ez a kép.

Teaszertartás (42x63 cm)

Lilla és a kultúra

Tegnapelőtt kiállításmegnyitón voltunk Lillával.
A Tatabányai Városi Könyvtárban (Népházban) nyílt kiállítása Pintér Anna festőművésznőnek. Nagyon jó kis program volt, több okból is.

Először is, Anna képei nagyon szépek, jó volt nézegetni őket :) Különféle témákat fest meg, gyönyörű színeket használ, a képei lazák, mégis szépen megkomponáltak. Lett pár kedvencem, köztük az Úton című kép is.

Aztán a kiállítást Horváth Péter nyitotta meg, ott volt a felesége is, és nagyon jó volt velük újra találkozni. Mindig jó velük találkozni :)

És persze itt van Lillus. Most voltunk először ilyen rendezvényen, ahol kis helyen sok ember tartózkodik, akik többsége ráadásul közelről akarja megcsodálni az én kis gyönyörűmet :) Egy kis ijedtséget leszámítva, Picur nagyon jól viselte a dolgot, a megnyitó beszéd alatt könyveket nézegetett és különféle hangeffektekkel kísérte Péter mondandóját. Szóval átesett a beavatáson, megismerkedett egy csomó művészemberrel és ezentúl többször fogunk együtt kiállításokra járni :)

Pasztell technika

Ez a poszt csakis Maya javaslatára jött létre :)

Pár szót ejtenék a pasztellezésről azok kedvéért, akik most ismerkednek vele. Bár nem én vagyok rá a legalkalmasabb személy, hogy bárkit is bevezessek a pasztellezésbe, épp ezért nem is írtam erről soha, nem is állt szándékomban. Vegye úgy mindenki, hogy most megosztom a saját dolgaimat a témával kapcsolatban, ámbár senkinek nem ajánlom, hogy az én technikámat kövesse, mert még én is csak tanulok...

Vegyük először is a felszerelést.
Anno egy 12 db-os Koh-I-Noor Toison D'or pasztellkészlettel kezdtem neki, aztán ez folyamatosan bővült, mindig vettem hozzá különféle színeket, sokszor olyat is, amire nincs is szükségem :-/ Mostanában már webáruházban rendelem a krétáimat, ami elég rizikós, hiszen a valóságban mindig más színűek a kréták, mint a színpalettán. Viszont nagy a választék. Én mindig lágy (puha) fajtát veszek, az mállós, vastagon felhordható. Kedvenc márkám a Winsor & Newton, nagyon finom, jól fedő krétáik vannak, lágy színekkel. Csak kicsit drága, ha az ember be akar tankolni. Legutóbb a kínai Mungyo márkát próbáltam ki, és szerintem ez is egész jó, főleg az árához képest.
A krétán kívül én pasztellceruzát is használok (a főbb színekből), a vékony vonalakhoz vagy aprólékos kidolgozáshoz.
Nálam a gyurmaradír elengedhetetlen javítóeszköz, nagyon jól ki lehet vele törölni a hibás vonalakat.
Aztán van még a kezem ügyében rongy, vattapamacs, meg fülcuca is, ezekkel is le lehet törölni, vagy épp összemosni a dolgokat.
Az alap, amire dolgozom, leggyakrabban 160 grammos Canson Mi-teintes pasztellpapír különféle színekben.
A papírt pedig egy fatáblára rögzítem :)
A kész képet minden esetben fixálni kell, én erre sima, mezei hajlakkot használok (és rajtam kívül nagyon sokan így tesznek :)), bár vannak jó pénzért kapható fixatívok is.
Azt hiszem, kábé ennyi.

Akkor most jöjjön maga a rajzolás.
Először is valamilyen semleges, halvány, de azért jól látható színű krétával felvázolom a körvonalakat. Grafitceruza erre a célra nem jó, mert a grafitos részeket a pasztell nem fogja befedni.
Aztán itt jön az, amit én helytelenül, de nem szoktam megtenni, vagyis a főbb színeket fel kéne rakni a papírra. Ehelyett én nekiállok a kép egy részét szépen, aprólékosan kidolgozni. Így aztán később sokszor pofára esek, mert mondjuk nem passzolnak össze a színek a képen, vagy jól elrajzolok valamit, de azt csak később látom meg... Szóval ez nem túl jó módszer, de egyszerűen nem tudok kinőni belőle, ez van.
A krétával lehet vonalakat húzni, pöttyögetni, satírozni, mindenféléket művelhetünk vele, ezt aztán az ujjunkkal jól össze lehet mosni, vagy úgy is lehet hagyni. Én általában maszálok, tehát sima, egyöntetű felületre törekszem, az ujjammal mosom össze a színeket, így festményszerű képet kapok. Ha vonalasan rajzolunk és nem mossuk össze, akkor inkább grafikaszerű lesz a kép. (Ezért nem is egyértelmű, hogy a pasztell a festészethez vagy a grafikához tartozik-e.)
A színeket legjobban összemosással lehet keverni a papíron, de ez apró felületeknél nem nagyon kivitelezhető, ezért van szükség a rengeteg krétára, mindenféle gyönyörűséges színekből. Persze úgy is lehet új színt létrehozni, hogy simán rárajzolunk az egyikre a másikkal, csak az textúrájában más lesz.
Ide teszek két példát: az egyik képen szinte végig az ujjammal mostam össze a színeket, míg legutóbbi képemen alig alkalmaztam ezt a módszert, a különbség látható a textúrában.

Menet közben már lehet fixálni, feltéve hogy amit megrajzoltunk, azt nem akarjuk radírozni, vagy maszálni. Én a második képemet az utolsó vonások előtt lefixáltam, és utána rajzoltam rá a kerítést és a lámpákat, meg a kislányt. 

Aztán, ha teljesen kész vagyunk, jön a végső fixálás (már akinél, mert én még napok múlva is javítgatni szoktam). Azért arra ügyeljünk, hogy ne fújjunk vastag lakkréteget a képre, inkább még "fogjon" egy kicsit a kép, úgyis be lesz keretezve az utókor számára :)

Aki kíváncsi, hogy néz ki egy képem menet közben, az megnézheti a Kávészünet fázisfotóit :)

Zöldben

Végre elkészült az első akvarell képem :) Kicsit vegyes technika, van benne filctoll és picike Gioconda kréta is.

Zöldben (2011.)

Azt hiszem, lesz ez még jobb is :)

Szürke szamár

...vagyok, aki eltűnt a ködben (a teendők sűrűjében).
Én nem tudom, hogy más kisgyerekes anyukának hogy van energiája és ideje mindenféle plusz (amolyan önmegvalósító) dolgokra. Nekem egyszerűen már nem fér bele a rajzolás. Ha eljönnek a csendes esti órák, vagy filmet nézek, vagy olvasok. Nap közben meg... ugyan!
Örökmozgó Lilla nem csak hogy belépett a duracellnyuszi-korszakba, de még ráadásul anyásabb, mint valaha. Úgyhogy szoros emberfogás a felállás :) De nem bánom, úgyis olyan gyorsan nő, nem sokára iskolába megy, ki kell élvezni minden pillanatot :)

Azért a rajzolás is ott motoszkál az agyam egy rejtett zugában, de más eszközökkel, mint eddig. Arra már rájöttem egy ideje, hogy a pasztellezés nem fog menni. Fizikailag kivitelezhetetlen. A kisgyerekünk mellett már nem lehet úgy koszolni-porolni, mint anno a párunk mellett... Tehát tisztább eszközökhöz kell nyúlnom.
(Filc)tollal már korábban is rajzolgattam, szeretnék most egy kicsit erre gyúrni. A másik meg az akril. Akrilozó ismerőseimtől kaptam kedvet, már csak a bátorságomat kell összeszednem (ugyanis az ecset soha sem állt jól a kezemben).
Szóval így állunk.

Tavaly év vége felé rajzolgattam is kicsit filccel, két könyvjelzőt készítettem. Az egyik karácsonyi ajándék volt, sok szeretettel, a másik meg a Molynak készült. Nagyon örültem, hogy ez utóbbi nyomtatásra is került :)