2009. június 14., vasárnap

Erdélyi körút - 1. nap

Az elmúlt egy hétben valami csodálatos élményben volt részem! Ami nem jöhetett volna létre, ha nincs a Kép a falon :)
Azzal kezdődött, hogy Csizmár István meghívott egy erdélyi túrára, melyen többnyire a Fal művészei vesznek majd részt. Persze, hogy jelentkeztem. Nem kifejezetten alkotni mentünk, hanem élményeket gyűjteni, ismerkedni és a szánkat tátani a fantasztikus helyeket látva :)

Múlt vasárnap este indultunk Budapestről és egész éjszaka utaztunk, majd hétfőn kora reggel Kolozsváron szálltunk ki először körbenézni.
Első utunk a temetőbe vezetett. Igazi relaxációs program volt: csak a madarak csicseregtek, nyugalom volt és rengeteg zöld)
Aztán Kolozsvár utcáit róttuk, megnéztük Mátyás király szülőházát és a Szent Mihály templomot is.

Ezután jött a kiképzés!
Tordán nagy vígan lesétáltunk a Tordai hasadékba, ahol csörgedező patak mentén és hihetetlen magas sziklafalak között sétáltunk a természet lágy ölén. Ahh, gyönyörű volt!
A visszaúton már kissé fáradtan, de törve nem bandukoltunk, viszont még fel is kellett másznunk azon a domboldalon, aminek tetején a buszunk várt - kábé 30 fokban, farmerben és pulóverben (mert előző este még ki hitte volna, hogy itt ilyen kányikula lesz) - és itt bizony jól jött volna az oxigénmaszk... De sebaj, szerintem mindenkit kárpótolt a táj szépsége :)
És itt még mindig nem ért véget a napunk, hajtottunk tovább Szovátára a Medve tóhoz. Ennek a vize nagyon magas sótartalmú, hiszen a környék maga is sóvidék, rengeteg sót bányásznak errefelé.
Itt nem sokáig időztünk, célba vettük még Korondot, ahol épp csak kiszálltunk körülnézni. Sajnos a híres faluban már nemigen lehet minőségi fazekas árut találni, ide is betört a gagyipiac és minden bódé kínálata tök egyforma, cserepet viszont ne is keressünk...
Innen indultunk haza a szállásunkra, Székelyvarságba, útközben azonban még megálltunk Farkaslakán, ahol sajnos csak kívülről, de megtekintettük Tamási Áron emlékházát és kicsit odébb a sírját.

Este 8 felé értünk Székelyvarságba, ahol a szám is tátva maradt! A Hargita hatalmas hegyei között, fenyőerdők rengetegében, egy gidres-gödröd kavicsos út vezet a faluba, mely többnyire a fák közt elszórt faházakból áll, s egyfolytában azon csodálkoztam, hogy itt emberek élnek! Elzárva a világtól, nyugalomban, ahol szó szerint megáll az idő. Mindenfelé ízes székely beszédet hallani, madárcsicsergést, kutyaugatást és tehénkolompolást...

A Csorgókő panzióban egy kedves fiatalasszony fogadott minket, aki igazi székely ételeket főzött nekünk vacsorára - nem volt panasz az ellátásra.
Azért az én kedvencem Omár volt, a szőrős négylábú, aki egy önző, haspók, ám fülvakarásra mindig kapható eb :)



Folyt.köv.

4 megjegyzés:

Euthymia írta...

Szia, ez tényleg csudi élmény lehetett. Lassan most már nekem is rá kéne venni magam egy erdélyi kirándulásra!!! Várom a folytatást :)

Kriszta írta...

Szia!
Mindenképp iktasd be! :) Szerintem kihagyhatatlan az ember életéből. Én most voltam másodszor, és kitudja... :)

Huszár Boglárka írta...

De jó volt végigolvasni, és nézni :)

Kriszta írta...

Örülök Bogi! :) Próbálom inkább a képekre fektetni a hangsúlyt... :D