2015. december 17., csütörtök

Evokációk, avagy ismét benne vagyok a kiskönyvben



Ma hozta meg a postás az ...evokációk 4. című mini antológiát, melyben Hazafelé című festményem is szerepel, párban Farkas Csaba: Biciklin című versével:

Hazafelé tapos, pedáloz a lét
Tompa szív pumpálja fáradt ütemét
Lánca némán feszül, de foga csikorog
Lámpája fényt ad, míg a kerék forog

Magányos csöndjébe kínt hoz az éjjel
S faggatják tűzlelkű árnyai kéjjel:
Leszállnál-e már? Dobnád-e a terhet?
Szaladsz-e játszani fájó szerelmet?

Otthon, a szobában, szuszog a remény
Fölötte altatót dúdol tünde-lény
S ringató hullámán tej ízű álom
varázsa terül szét garzon-világon

Köldökzsinórral köt gúzsba a jelen
Nem enged, nem ereszt – édes kötelem
Felizzik lámpája, lánca muzsikál
Gyorsulva járja már táncát a pedál

(Korábban az ...evokációk 2-ben is szerepelt egy képem.)

Ezúttal nem tudtam elvinni a festményemet a kiállításra, az ugyanis már nincs a tulajdonomban.

2015. december 12., szombat

Cím nélkül

Nehéz elhinni, hogy nincs többé. Hiányozni fog, drága Tanár úr! Nyugodjon békében.

Papp Albert festőművész (1938-2015)

2015. november 10., kedd

Könyvjelzőterv Agatha Christie-nek :)

Persze már megint a Moly :) Ez volt most a 7. könyvjelzőtervező pályázat. És összesen a hatodik, amire jelentkeztem. A mostani feladat nagyon tetszett: meg is volt kötve a kezünk, viszont éppen ezért szükség volt egy adag kreativitásra.
Megpróbálom röviden összefoglalni a feladatot: minden évben lehet jelentkezni a várólista csökkentő eseményre, melynek a lényege, hogy a régóta várólistánkon csücsülő könyvek közül tizenkettőt kiválasztunk és bevállaljuk, hogy ezeket ebben az évben most már aztán jól kiolvassuk. (Egyszer régen én is jelentkeztem rá, de nem tudtam teljesíteni, azóta se gyötröm magam ilyenekkel.) Na ehhez kellett olyan könyvjelzőtervet készíteni, amin jelölni lehet, ha kiolvastunk egy könyvet.
Volt pár ötletem, de végül csak egyet tudtam elkészíteni, ezen is több napig szöszöltem.
Rákerestem a neten az Orient Express-re és alaposan tanulmányoztam a képeket. Sőt, még olvasgattam is róla, szóval információgyűjtésre is tökéletes az efféle "háttérmunka" :) Több szót nem is érdemel az egész, de azért azt elmondom, hogy az aranyozással megküzdöttem, mire megtaláltam a megfelelő eszközt hozzá. Olyat, ami szépen, láthatóan fedi a sötét hátteret, igazi arany színe van, és akár vékony vonalat is lehet vele húzni. Barátom, a Müller ;) Ugyanis ott vettem egy Edding 780-as arany színű jelölő markert, 0,8 mm-es heggyel. A régi munkahelyemen is Edding filceket használtunk a műhelyben, a legmocskosabb acéllemezekre is lehetett vele írni, ez tényleg mindent befed. Tökéletes. Na ennyi a reklám :)
És ilyen lett a végeredmény:


2015. október 7., szerda

Meghívó kiállításra


A zsűri tőlem is beválasztott egy képet, a "Randevú" című pasztellt. Gyertek nézelődni!

2015. október 2., péntek

Nyitott Műterem

Itt az idő egy újabb bejegyzésre.
Igaz, hogy jó ideje nem alkotok (legalábbis publikusakat), de azért részt veszek olykor képzőművészettel kapcsolatos eseményeken. Lesz pl. egy kiállítás, meg Evokációk is újra, de ezekről majd akkor, ha már lesznek kézzelfogható eredmények.

Amiről most akarok írni, az egy új programsorozat Tatabányán Nyitott Műterem címmel. Ennek keretén belül Krajcsirovits Henrik egykori műtermében Kinga, a lánya beszélgetéseket szervez egy-egy meghívott vendég köré, aki beszél életéről, munkájáról, hitvallásáról, művészetéről. A tegnapi eseményen én is ott voltam, a meghívott művész pedig Papp Albert volt, akit a tatabányai Bányász Képzőművész Körből ismerek és festő barátnőimmel korábban már jártunk a műtermében (erről itt írtam). Nem mellesleg néhány kiállításunkat is ő nyitotta meg.
A tegnapi összejövetel nagyon jó hangulatban telt. Kb. húszan voltunk összesen, volt süti, meg bor, meg festmények. A Berci tanár úr egy szívmelengető egyéniség, aki számomra a nyugalmat, az életszeretetet, a józan látásmódot és a szerénységet képviseli a képzőművészek között. Semmi sallang, semmi nagyzolás. Ahogy őt hallgattam és néztem a képeit, szinte ringatóztam ebben a nyugodt légkörben és valami jóleső érzés járt át. Nem akarok tőle idézgetni most, nem is tudnék, de volt egy nagyon fontos kijelentése, ami nekem főleg azért fontos, mert én ugyanezt a nézetet vallom. Szóval azt mondta, hogy szerinte a művészetnek nem a rútságot, a torzságot kéne képviselnie, hanem a szépséget. Annyi rossz van a világban, épp elég ezeket elviselniük az embereknek, ő a képeivel inkább valami szépet, valami jót akar átadni nekik.
Renoir, az én legkedvesebb festőm is pont ugyanezt mondta: "Nekem egy kép legyen kellemes, gyönyörködtető és szép - igen, szép! Éppen elég csúfság van a világban anélkül is, hogy még magunk állítanánk elő." (Idézet a Taschen kiadó Renoir albumából) Lehet ezzel vitatkozni, meg egyet nem érteni, de nekem ez egyfajta életszemlélet.
Én ugyan festeni még csak akvarellel próbálkoztam, de ahogy belefeledkeztem a tanár úr képeibe, az az érzésem támadt, hogy rögtön festeni akarok! Nem akvarellel, hanem mondjuk gouache-sal (ilyen festményeket is láthattunk), vagy akrillal. Ezt még biztos ki fogom próbálni valamikor...
Aztán a beszélgetés második felébe már jócskán bekapcsolódtunk mi, jelenlévők is, leginkább a tanár úr szakkörös alkotótáboraiban festett képei kapcsán. Megindult az anekdotázás, a régi élmények felelevenítése. Végül aki akart, felmehetett a Berci tanár úr műtermébe is körülnézni, nekem azonban sietnem kellett haza a gyerkőcökhöz.

Szóval nagyon jó kis két órát töltöttem el tegnap. Kíváncsian várom a következő Nyitott Műterem összejövetelt.

2015. május 27., szerda

Könyvjelzőtervek




Ez a kettő a legutóbbi, 6. molyos könyvjelzőtervező pályázatra született. Akvarellel, Hahnemühle Britannia papírra festettem, "zen" illetve "szabadság" témában. Kerek egy éve festettem / rajzoltam utoljára és ez most nagyon kellett már, nagyon jól is esett. Igaz, elég nehezen tudtam rájuk időt szakítani, mert egy kis (immár) 10 hónapos duracell-nyuszi nap mint nap lezabál engem :)