Erdélyi körút - 3. nap

Az internet csodája, hogy végtelen számú olyan dolgot is láthatunk, amiket sokszor a földrajzi távolság vagy egyebek miatt talán soha életünkben nem csodálhatnánk meg. Erre született ugyebár a Kép a falon is, ahol rengeteg művész alkotását megnézhetjük. Ezzel az élménnyel azonban össze se mérhető, amikor élőben, az ember orra előtt, kéznyújtásnyira hever egy remekmű! A sok csodás táj és a jó társaság mellett a túra még ezt is megadta nekünk. A Libán tetőn született festményeken kívül láthattam még egy seregnyi Kalló László-akvarellt, melyekből Laci a panziónkban egy rögtönzött kiállítást rendezett. Aztán meg egyéb élmények is vártak ránk, melyekről mindjárt be is számolok. Előttem már sokan elmondták, de hát ez az igazság: egy festmény élőben az igazi, amikor a színek a maguk valóságában pompáznak.
Nos, a 3. nap is bőséges reggelivel indult, aztán útra keltünk a Gyimesek felé.
Homoródfürdőn kiszálltunk a Lobogó forrásnál borvizet kóstolni, mely arról kapta nevét, hogy enyhén szénsavas volta miatt borral keverve jó kis fröccsöt ihat az ember. Ezen kívül gyógyvízként is funkcionál. Bár biztos van, aki számára a kettő egy és ugyanaz... :)

Utunk átvezetett a Hargitán, melynek legmagasabb pontja a Madarasi Hargita, a székelyek szent hegye. Ezután Csángóföldön a Gyimesek fenséges tájaiban gyönyörködhettünk, s ami engem illet, szinte le se tettem a kamerát...

Gyimesfelsőlokon betértünk Tímár Károly festőművészhez, akinek művésztelepein már számtalan kiváló képzőművész megfordult. Képzeljünk el egy falusi házikót, melynek bizonyos részei néprajzi múzeumként funkcionálnak, más részei pedig az itt alkotó művészek lakhelyéül szolgálnak. Nem mellesleg pedig tele van a ház és az udvar eredeti festményekkel, szobrokkal, fafaragásokkal... :)
Innen sebesen vágtáztunk Gyimesbükkig, mely a történelmi Magyarország határán fekszik: idáig tart Erdély, s itt kezdődik Moldva. A Rákóczi-vár romjaira felmászva (szószerint másztunk az óriási lépcsőkön) remek kilátás nyílik minden irányba. Tövében áll egy vasúti őrház, melyben ma már vasúttörténeti kiállítás látható.

Visszafelé utolsó állomásunkon, Csíksomlyón töltöttünk el izzasztó perceket, mikor is felgyalogoltunk a Somlyó hegyre, a Makovecz Imre tervezte Hármashalom oltárhoz. A hatalmas szabad tér rengeteg ember befogadására képes a pünkösdi zarándoklatok idején, s az oltárnál tartják a szentmiséket.
Természetesen bementünk a templomba is, melynek híres Szűz Mária kegyszobrával már számos csoda történt.
Sajnos Csíksomlyón leginkább kameráztam, úgyhogy innen alig vannak fotók.
Jut eszembe, a környéken éppen belefutottunk egy kicsengetésbe, ami nem kis forgalmi fennakadást okozott. Ki tudja, mi az a kicsengetés? :)

Egyébként Huszár Bogi rengeteg szép fotográfiát készített az egész úton, a blogjában lehet nézelődni.

Folyt.köv.