Csendélet

Gyümölcstál jukkával (2008)

Csendéletet általában csak akkor rajzolok, ha valami miatt bent rekedek a négy fal között. Pl. művésztelepen, amikor rossz az idő és nem lehet kint alkotni, vagy pl. beteg vagyok, de már javulófélben, és valamit nagyon kreálhatnék, valahogy ki kéne használni ezt a sok szabadidőt. Mint ezen a héten is.
A mandulám iszonyú nehezen állt kötélnek, a sok antibiotikum ellenére sem akart gyógyulni. Aztán jött az injekció és hoppsz, hirtelen szót fogadott. Ettől aztán jól megnőtt az életkedvem és a tenniakarás is bennem, összedobdam hát egy kis csendéletre való gyümölcsöt. Ezt pedig besuvasztottam a terebélyes jukkám alá, hely hiányában.
Nem volt erőm egy szusszanatra megrajzolni a képet, úgyhogy két napig ott csorgattam a nyálam az otthon fellelt egyetlen barackra, amit aztán a kép fixálása után egyből bekebeleztem :)

.

Strand, napfény, napernyők stb.

Még pár nap és itt van szeptember. = ősz. Az én szótáramban legalábbis.
Nem szeretem azt a szót, hogy szeptember. Semmi jót nem tartogat. Iskola (jó, oké, ezer éve nem járok suliba, de a reflex működik...), elmúlás, nincs több nyár az idén, meg ilyesmik. Egyetlen jó dolog van benne, az indián nyár. Ezt a szót szeretem. Olyan melengető, sárga, vörös, réz (meg egyéb színesfémek) hangulata van. Remélem idén lesz szép indián nyarunk.

De egyelőre még azért tart a rendes nyár, ma is hétágra süt a nap :o)
Valami ilyesmi időben rajzoltam ezeket a képeket is 2004-2005-ben, Gyenesdiáson. Őszintén bevallom, vannak kedvenc képeim, amiket kifejezetten szeretek nézegetni. Nem azért, mert eltelve gyönyörködöm a műveimben, neeem. Viszont amikor ránézek egy ilyen rajzra, újra átélem azt a nagyon jó hangulatot, érzem a napfényt és a hűsítő árnyékokat, ahogy a faágak lengedeznek és susognak, hallom a strandolók zsivalyát...
És én ezt nagyon szeretem.

Napozó (35x25 cm)

Strandbüfé (41x31 cm)

Reggeli fényjáték (32x24 cm)

Erről most lemaradtam

Nem vagyok valami jó passzban :(
Ledöntött a lábamról egy ádáz baktérium, ami megcélozta a manduláimat. Úgyhogy most dagadt, fájó, szúró csomókkal a torkomban ücsörgök itt és nem igazán ajánlatos emberek közé mennem, hacsak nem akarok valakinek ugyanilyen fincsi mandulákat ajándékba...
Természetesen azzal se volt igazán energiám foglalkozni, hogy kiválasszam a képeimet az Amator Artiumra, leadjam a jelentkezésemet, és még a képkeretezésről is gondoskodjak. Inkább úgy döntöttem, hogy ezt most kihagyom.
Viszont nagyon drukkolok Editnek és Zsuzsinak, hogy beválogassák a képeiket legalább a megyei kiállításra :o) Hajrá, hajrá!

Amúgy ha indulok, talán ez lett volna az egyik pályaművem:

A falu határában (2007)

Ezt a képet a tavalyi művésztelepen csináltam Egerfarmoson, szó szerint lázban égve. Ugyanis akkor szintén valami betegséggel küzdöttem - kint a 40 °C-os hőségben. Ez volt életem legrosszabb művésztelepe... Nem is termeltem annyit, mint szoktam.
A falu körül nagy sík kaszálók és terményföldek voltak. Hmm, hát nem igazán az én világom. Jobban szeretem a dimbes-dombos-hegyes vidékeket, erdőket, vizeket.
De azért ezek a szénagombolyagok egész jó témát adtak :)

Művésztelep 2008.

Épphogy elkezdtem a blogot írni, el is utaztam nyaralni. Tihanyba. Hmm, gyönyörű hely! Szerintem megér egy bejegyzést, úgyhogy majd az is lesz.

Most viszont az idei művésztelep terméseiből mutogatnék egyet-kettőt.
Magáról a táborról csak annyit, hogy Dunaalmáson volt, számomra tökéletes környezetben: víz mellett, dús növényzettel, forró nyári napsütésben. És voltak hajók, csónakok :) Imádok vizet rajzolni csónakokkal. Valahogy megnyugtat. És nagyon leköt a víz megfigyelése, hogy olyan változó a felszíne, mindig mást mutat, mindig más színű. Hááát, nem hiába vagyok Halak...

Erdei fények (2008)

Duna-holtág (2008)

Dunai nyugalom (2008)

Kikötöttem (2008)

Vágjunk bele!

Miért is akarok blogot írni?
Nos, az utóbbi időben állandóan blogokat olvasok. Főleg gasztroblogokat. Ja, ja, semmi köze a képzőművészethez. Éppen csak szeretnék finomakat főzni, ami azért többnyire sikerül is... Aztán egyre több blogra bukkantam, és csak olvastam, olvastam, tobzódtam, habzsoltam... És elkezdett mocorogni bennem, hogy én is! én is! Valamit szeretnék megosztani másokkal. Azt, amit én hozok létre: képeket, rajzokat. Mert hát hiába van egy csomó kiállítás, az embereket manapság már nehezebb becincálni egy kiállítóterembe. Legalábbis, ha alanyunk nem egy Picasso vagy egy Munkácsy... És itt nem csak rólam van szó. Hiszen az én képeimet leginkább csoportos kiállításokon lehet fellelni, méghozzá a Bányász Képzőművész Kör tárlatain. És sajnos azt látom, hogy egy-egy megnyitón szinte csak az ismerősök nyüzsögnek. De ők legalább mosolyogva :)
Most azonban szeretném túllépni a térbeli határokat és könnyebbé tenni mások számára a nézelődést. Nagyrészt az én rajzaimat fogom ide feltenni, de olykor becsúszik majd egy-egy invitálás is kiállításokra, ilyen-olyan hírek, de még az is lehet, hogy valami gasztroalkotást szúrok be (miért ne?).
Sajnos nem vagyok egy termékeny alkotó, egész évben alig rajzolok. Hát igen, a munka, a robot stb. Nem sok energiám marad ténykedni. A Képzőkörbe is alig járok.
1998 őszén lettem a csoport tagja, mely tisztán amatőr művészeket fog össze Tatabányán. Év közben vannak vándorkiállításaink, tárlataink - főleg a Dunántúlon. Nyáron pedig művészeteleeeeep!!! :o) Imádom. Nagyon jó. Eszméletlen. 10 napig maga a Szabadság. Csakis az a dolgunk, hogy alkossunk. Nincs munkahely, nincsenek szomszédok, nincsenek otthoni bosszúságok... Csak helyi bosszúságok... Ja hát kérem, azért emberek mindenhol vannak, így problémák is mindenhol adódhatnak. De ha jó a környék, nyüzsög a témáktól, ragyogó idő van, akkor csak kiül az ember festeni és huss! volt probléma - nincs probléma.
Na ilyenkor rajzolom meg szinte az egész éves termést. Nem, nem kell ám sok képet elképzelni. Ha minden nap két képet készítek, az már jó eredmény. A pasztell nem éppen gyors technika... Aztán ebből még vegyük le a selejtet, és marad 4-5 használható kép, amit érdemes bekereteztetni. Ez persze csak az én teljesítményem, nálam sokkal profibbak is vannak a csoportban.

Kezdetnek itt egy tavalyi felhős képem (ha már ezt választottam blogom fejlécéhez is). Talán majd idővel világossá válik, mik a kedvenc témáim. Naná, hogy a felhők is köztük vannak :)

Felhők (34x23 cm)