Nem szeretem azt a szót, hogy szeptember. Semmi jót nem tartogat. Iskola (jó, oké, ezer éve nem járok suliba, de a reflex működik...), elmúlás, nincs több nyár az idén, meg ilyesmik. Egyetlen jó dolog van benne, az indián nyár. Ezt a szót szeretem. Olyan melengető, sárga, vörös, réz (meg egyéb színesfémek) hangulata van. Remélem idén lesz szép indián nyarunk.
De egyelőre még azért tart a rendes nyár, ma is hétágra süt a nap :o)
Valami ilyesmi időben rajzoltam ezeket a képeket is 2004-2005-ben, Gyenesdiáson. Őszintén bevallom, vannak kedvenc képeim, amiket kifejezetten szeretek nézegetni. Nem azért, mert eltelve gyönyörködöm a műveimben, neeem. Viszont amikor ránézek egy ilyen rajzra, újra átélem azt a nagyon jó hangulatot, érzem a napfényt és a hűsítő árnyékokat, ahogy a faágak lengedeznek és susognak, hallom a strandolók zsivalyát...
És én ezt nagyon szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése