Könyvjelzőtervezés

Ez a könyvjelzőrajzolás dolog már egészen kinőtte magát nálam. Egyértelműen molyos hozadék. Ebből adódik az is, hogy kétféle célból szoktam könyvjelzőt tervezni: személyes ajándékként valakinek ill. a Moly könyvjelzőtervező pályázataira. Előbbi annyiból nehezebb, hogy igen pici felületen kell valami személyre szólót alkotnom. Második meg annyiból könnyebb, hogy dupla méretű papíron dolgozom, amit aztán beszkennelek, és itt szabad a témaválasztás is (én azért a könyves témánál maradok mindig).

Épp mostanában hirdették meg a harmadik könyvjelzőtervező pályázatot, és ennek apropóján jutott eszembe, hogy a második után nem raktam fel ide az akkor induló tervemet. Ezt:

Unokahúgomat kértem meg, hogy ugyan feküdjön már le a nappali közepén, aztán olvasgassa kicsit Agassi könyvét, amíg lefotózom őt :) Nahát így született ez a kép.
Igazából a verseny során eléggé elment a kedvem az egész pályázósditól, meg is fogadtam, hogy soha többé...
Aztán mikor kiírták a mostani pályázatot, egy darabig tartottam magam, majd erőt vett rajtam a rajzolhatnék, meg a versenyszellem és csak beneveztem harmadszor is. Úgyhogy még bő egy hét és újra tiszta zizi leszek, mert kezdődik a szavazás. Mintha legalábbis valami szakmai pályázatra küldtem volna be az alkotásomat...
De hát én már csak ilyen vagyok, szeretek játszani.

LAT 2013. - VI. (utolsó) rész

Randevú
(30x40 cm, pasztell papíron)

Ez az utolsó táboros képem, fotóról rajzoltam fekete Canson papírra. A kávézgató hölgy helyén a fotón egy kapucnis pufajkában üldögélő alak volt, és egyáltalán nem tetszett, úgyhogy kitaláltam magamnak egy teljesen új szereplőt.
Kíváncsi lennék, ti mit gondoltok erről a jelenetről :) Örülnék, ha megírnátok!

LAT 2013. - V. rész

Esős délután
(32x42 cm, pasztell papíron)

Miközben azon a képen dolgoztam, amit a kastélyparkban kezdtem el rajzolni, nekiálltam fotóról is csinálni valamit. Végül a parkos-fás lett az "otthagyós" képem (mindenkinek ott kell hagynia egy képet, ami bekerül a lovasberényi gyűjteménybe), és mivel nem fotóztam le, azt nem tudom bemutatni. (Majd megpróbálok fotót szerezni Pétertől.)
Szóval a fenti esős kép egy fényképről készült, van ugyanis két album a táborban dugig tömve referenciaképekkel, amikről festeni lehet. Sötétkék LanaColours papírra dolgoztam és mivel nem tetszett a fotón lévő háttér, teljesen megváltoztattam azt.

LAT 2013. - IV. rész

Türkiz ajtó
(42x32 cm, pasztell papíron)

Ezt a képet az iskola udvarán rajzoltam a műterem bejáratáról. Miután egy páran már megfestették ezt a témát, én is kedvet kaptam hozzá, főleg hogy árnyékban ülhettem...
Az alap: piros Canson papír - kissé vad, de én szeretem :)

LAT 2013. - III. rész

Mivel Lovasberényben is 40 °C körül volt a hőmérséklet, nem nagyon buzgott bennünk a vágy a szabadban való festés után. Ugyanakkor nincs művésztelep enélkül, szóval néha kimerészkedtünk aszalódni, kétszer pedig szervezett keretek között, hajnali keléssel közösen is ki lehetett menni a közeli tóhoz alkotni. Én csak az első ilyen túrán vettem részt, másodszor már nem tudtam hajnali 5-kor kikelni az ágyból.

Mikor kiértünk, még javában kúszott felfelé a nap az égen, én meg gondoltam egy nagyot és leültem szembe vele, hadd kápráztasson el! Így aztán félig becsukott szemmel, fehér karikákkal a szemem előtt rajzoltam le azt, amit (nem) láttam (az alap: szürke LanaColours papír):

Reggel a tónál
(32x42 cm, pasztell papíron)

A következő képem egyértelműen jobb lett, sőt szerintem az egész heti termésből az egyik legjobb:

Tükröződés
(32x42 cm, pasztell papíron)

Fekete Canson papírra dolgoztam, kihasználva a papír adta lehetőségeket. Már a tábor első napján megfogadtam, hogy sutba vágom a fekete krétát, és ha törik ha szakad, nem fogom használni. Jelentem, ezt végig be is tartottam! A képen látható fekete szín tehát mind a papírnak köszönhető és többnyire visszaradírozással értem el.

Amikor nekiültem rajzolni, és megláttam ezt a sok zöldet meg kéket, eszembe jutott, hogy pont passzolna ahhoz a feladathoz, amit Pétertől kaptunk fakultatív megoldásra. Eszerint analóg színekkel kellett készíteni egy képet, amit lehetőség szerint valamely komplementer színnel kellett ütőssé tenni.

(Analóg színeknek nevezzük azt a három színt, mely a színkörön egymás mellett helyezkedik el, a komplementer színek meg ugye a kiegészítő színek.) Szóval a sárga-zöld-kék nekem épp kapóra jött, plusz odabiggyesztettem még némi piros emberkét is :)

LAT 2013. – II. rész

Éjjeli menedékhely
(32x42 cm, pasztell papíron)

Sokan úgy vannak a csendéletekkel (akár néző, akár alkotó), hogy az olyan unalmas, nem közvetít semmiféle mondanivalót. Pedig ez nem feltétlenül van így. Egy jól összerakott csendélet igazán meg tudja mozgatni az alkotó fantáziáját, és hát Zsuzsi barátnőm nagyon ért a tárgyak összeválogatásához. Amint meglátta egy alkotótársunk festőbőröndjét, beindult nála a vezérhangya és összerakott egy kompozíciót, amit aztán szinte mindenki megörökített, annyira jól nézett ki. Szerintem ahányan csak megfestettük ezt a bőröndöt, annyiféle történet született róla. Nem tudom, az én képemnek milyen utóélete lesz, minden esetre megvan hozzá a saját történetem ... :)

(Az alap: szürke LanaColours papír.)

LAT 2013. - I. rész

Rég írtam már blogbejegyzést, de most végre van mit megosztanom.
Az elmúlt egy hétben Lovasberényben voltam, a Horváth Péter vezette alkotótábor tagjaként. 3-án délelőtt érkeztünk, kezdőktől a haladókig, különféle technikákat alkalmazó alkotók jöttek. Péter és felesége, Marcsi mindannyiunkat szeretettel fogadott és bánt velünk végig. Ezúton is, ismételten köszönök nekik mindent!

Általában a művésztelepek első napján nem szoktam rajzolni, inkább csak felmérem a terepet, de itt mindenki olyan szorgalmasan festegetett már az érkezés napján, hogy végülis kedvet kaptam és én is nekiültem ennek a virágcsendéletnek.

Augusztusi csendélet
(42x32 cm, pasztell papíron)

Bennem volt még a lendület, meg az is, hogy már nagyon ki voltam éhezve a rajzolásra, úgyhogy nyugodtan állíthatom, hogy életem eddigi legjobb virágcsendéletét dobtam össze. Bordó színű LanaColours papírra rajzoltam, szinte adta magát, hogy ne rajzoljak hátteret.

Azt hiszem, anyukámnak is ez lenne a kedvence az összes táboros képem közül, úgyhogy neki ajánlom ezt a rajzot. Sajnos ő már soha többet nem láthatja az alkotásaimat…

Az éjszaka fényei

Imádom a türkizt...

Hazafelé
32x47 cm

Elkészült a honlapom

Egy ideje már szöszölök rajta, de tegnap végre beélesítettem a honlapomat. A címe: http://krisztart.wix.com/festmeny
Remélem, nektek is tetszik :)

Műterem látogatáson Papp Albertnél

Papp Albert tatabányai festőművész és tanár, a Bányász Képzőművész Kör oszlopos tagja, egy végtelenül kedves, segítőkész és nyugodt ember. Edit barátnőm néhány hónapja kezdett szervezni hozzá egy műterem látogatást (valamiért sosem volt jó az időpont), amit végül tegnap délután sikerült is összehoznunk négyünknek, festő-rajzoló barátnőknek. Nagyon jó hangulatban töltöttünk el ott három órát, miközben a Tanár úr pakolta le a festmény-hegy darabjait: egy egész életmű áll ott a műteremben a falnak fordítva.

Mi csak néztük a csupaszín festményeket, kérdezgettünk, Tanár úr válaszolgatott, s közben anekdotázgatott. Beszélgettünk mindenféléről: a művészet/művészek helyzetéről régen és ma; különböző festési technikákról; apró trükkökről, fortélyokról; kiállítási lehetőségekről, miegymásról.
Mondanom sem kell, most sem hazudtoltuk meg önmagunkat, röpködtek a sziporkák a képek láttán - egész kis párbeszédeket rittyentettünk a képeken szereplő tehenek alakok szájába -, kielemeztük őket a magunk módján. Tanár úr meg is jegyezte, az a jó, ha egy alkotás beindítja a néző fantáziáját :-)
Persze eközben rengeteg olyan dolgot hallottunk, ami okulásunkra szolgál, tőle aztán tényleg sok mindent tanulhat az (művész)ember.

Aztán eljött az időpont, amikor indulnunk kellett. Volna. Ekkor ugyanis Tanár úrnak még volt egy nagy dobása: megmutatott nekünk egy réges-régi olajfestményt egy fiatal fiúról. Mikor elmondta, hogy ez egy önarckép, amit 17 évesen egy padláson festett a beszűrődő fényben, leesett az állunk. Úristen, hol voltunk mi 17 éves korunkban ehhez képest?! Erre ő viccesen megjegyezte, hogy "akkor még tudtam festeni..." :-D
Hát ilyen a Berci tanár úr, akiről a Tilos az Á webmagazinban Tatai Tibor írt cikket korábban, ebből többet is megtudhattok.

Karácsonyi könyvjelzők

Aki olvas engem, lassan megszokhatja, hogy időnként könyvjelzőket is festek/rajzolok. Ez olyan kis szabadidős komolytalankodás (meg kéne már tanulnom akvarellezni), jólesik csinálni, ráadásul másoknak próbálok velük örömöt szerezni.
A molyos karácsonyi eseményekhez kötődik az alábbi két könyvjelző is.

Ezt a virágosat Light-nak készítettem A csodálatos Waverley-kert c. könyvhöz mellékelve, ez volt az én ajándékom:

Ezt a Tardist pedig Rézinek festettem, aki nagy Dr. Who rajongó, és akivel a TMK (Tatabányai Moly Klub) karácsonyi összejövetelén találkoztunk - hosszú idő után újra, ugyanis kint él Angliában:

Ez itt egy korábbi könyvjelző, a másik blogomon már bemutattam, de akkor legyen fent itt is, a többivel egy helyen: 

Evokációk

Ez még decemberi történet, aki lát engem Fb-on, vagy Molyon, az tudhat is róla, de most már ideje kicsit ráncba szedni a blogomat is.
Szóval miután indultam az Evokációk 2. pályázaton, bekerültem a pályázat anyagából készült icipici könyvecskébe is:

Kávészünet c. képemhez Zs. Nagy Emese írt költeményt:

Kávészünet

Homályos még a reggel, az ablakon át
fülembe zúgnak a madarak csivitjei,
a szemetes-autó tolató hangja, a piacra
sietők moraja.
Mindez őrjítő örvényként kavarog egyre
szemtelenebbül lüktető fejemben.
Megpillantom az előttem terpeszkedő
tálcát, s az örvény elcsendesül.
Mélyet szívok a friss levegőből, számhoz
emelem a keserű illatú, édes italt, melyben
szép, sötétbarnás elegyet alkot az éjszínű
kávé és egy kis tej.
Az első kortyot még nem is érzem igazán,
de egyre jobban átjár, felpezsdíti tagjaimat.
Fejembe mászik, ujjaimban lüktet, s végül
lábamba szökik. Kinyitja szemem.
Élesedik a világ, s az utolsó kortyhoz érve
újra hallom a madarak énekét, a kukásautót,
és a piacra sietők édes moraját…

A pályázat anyagából kiállítás is született, melyen az én képem is szerepel.

Könyvjelző terv - eredményhirdetés

Csak egy gyors hír.
Tegnap kihirdették a Molyon a könyvjelzőtervező pályázat eredményeit, harmadik lettem a könyvesboltos tervemmel. Ez azt jelenti, hogy kinyomtatni nem fogják (csak az első helyezettet), de kaptam fél év pro tagságot.
Itt megnézhetitek az összes könyvjelző tervet.

Esti séták

Újabban késő délutánonként az az egyik programom, hogy anyukám kutyáját sétáltatom. Ha nincs még túl sötét, kimegyek vele a tóhoz, ami ilyenkor nagyon kísérteties tud lenni. Engem az ilyen hangulat nagyon megfog, rögtön úgy nézek körül, hogy mit lenne jó ebből megrajzolni :)

Így született ez a kis esti hangulatkép:

Este a tónál
(28x38 cm)

Könyvjelző terv

A blogom hanyagolása arra utalhatna, hogy nem rajzolok mostanában, pedig rajzolok ám! :)
Először is van egy titkos projektem, amit majd akkor fedek fel, ha megvalósul az egész, minden esetre már nekikezdtem, csak közben mindig elkalandozok erre-arra...

Másodszor meg indultam a Moly könyvjelzőtervező pályázatán, két rajzzal is. Ide csak az egyiket teszem fel, mert ez egyértelműen és sokkalta jobb, mint a másik.
Ez az eredeti, nagyobb méretű kép:

Könyvesbolt
(42x19 cm)

Ez pedig a könyvjelző formátumú, beküldött verzió:

A többi már a molyokon múlik, merthogy szavazásos rendszer van.

Balaton...

Imádom. Ennyi.

Móló (41x31 cm)

Lila álom

...akár ez is lehetne a képem címe, mely egy facebook-os alkotó játék keretében készült :)

Hamupipőke (44x64 cm)

Egy adott fotót kell a játékos kedvűeknek megfesteni, megrajzolni, én erről a fotóról egyből Hamupipőkére asszociáltam. Megmondom őszintén, engem főleg a ruha fogott meg, kapásból beleszerettem! Nem tudom, mennyire látszik a képemen, de rajzolni is imádtam. A háttér meg szépen lassan alakult ki a fejemben, s tőlem szokatlanul eléggé szürreális lett. Jó volt rajzolni, jó volt szabadon engedni a fantáziám. Jók az ilyen játékok, mert segítenek nekem jobban feloldódni. Vagy ahogy Editnek és Zsuzsinak mondanám: Na most bevadulok :D

Olvastad már a Pillangót?

Pillangó-hatás
(pasztell, 43x50 cm)

Én még nem olvastam, de a párom igen. Épp ezen a képen :) A cím lehet, hogy változni fog, egyelőre ez van (legalább lehet rajta gondolkodni, hogy miért az, ami...).

Néhány fázisfotó a rajzolásról:

Könyvjelző terv

pasztell, 11x40 cm

Mostanában ilyen kis komolytalanságokban élem ki magam. Nincsenek nagyobb horderejű megvalósítandó terveim. Ennek leginkább az az oka, hogy az anyaság mint olyan, teljesen kitölti a napjaimat.

Lilla gyönyörűszép, okos és ügyes kislány, aki már végre magától alkot mondatokat, valósággal dől belőle a szó. Sokan aggódnak, hogy a kétévesük még nem akar beszélni. Nekik üzenem, hogy felesleges aggódni! (Én nem paráztam, egyszerűen csak türelmetlenül vártam, hogy beszéljen már végre.) Sok gyerek, mint Lillus is, sokáig meg se szólal, aztán egyszer csak úgy beindul, hogy le se lehet állítani!
Lilla már kezdi az aranyköpéseket is. Valamelyik nap pl. lementünk motorozni, egyszer csak megszólal: Most jó lenni babának. :) Honnan szed ilyeneket??? :)

Na de a fenti képhez visszatérve: valamikor könyvjelző is lesz belőle, valamilyen úton-módon, valamilyen felirattal... Még én sem tudom, hogyan :)*
Minden esetre most kissé ráálltam a könyvjelzőgyártásra. A hobby blogomon láthattok egy festett, papagájos könyvjelzőt is.

*Végül ez lett belőle:

KrisztArt Hobby

Új blogot indítottam.
Persze ez sem zár be, de mostanában nem pasztellezek, inkább barkácsolgatok mindenféle apróságokat. Aztán arra gondoltam, talán másoknak is szolgálhatok jó ötletekkel, úgyhogy megörökítem őket egy új, másik blogban.

A képre kattintva eljutsz a Hobby blogba.