Műterem látogatáson Papp Albertnél

Papp Albert tatabányai festőművész és tanár, a Bányász Képzőművész Kör oszlopos tagja, egy végtelenül kedves, segítőkész és nyugodt ember. Edit barátnőm néhány hónapja kezdett szervezni hozzá egy műterem látogatást (valamiért sosem volt jó az időpont), amit végül tegnap délután sikerült is összehoznunk négyünknek, festő-rajzoló barátnőknek. Nagyon jó hangulatban töltöttünk el ott három órát, miközben a Tanár úr pakolta le a festmény-hegy darabjait: egy egész életmű áll ott a műteremben a falnak fordítva.

Mi csak néztük a csupaszín festményeket, kérdezgettünk, Tanár úr válaszolgatott, s közben anekdotázgatott. Beszélgettünk mindenféléről: a művészet/művészek helyzetéről régen és ma; különböző festési technikákról; apró trükkökről, fortélyokról; kiállítási lehetőségekről, miegymásról.
Mondanom sem kell, most sem hazudtoltuk meg önmagunkat, röpködtek a sziporkák a képek láttán - egész kis párbeszédeket rittyentettünk a képeken szereplő tehenek alakok szájába -, kielemeztük őket a magunk módján. Tanár úr meg is jegyezte, az a jó, ha egy alkotás beindítja a néző fantáziáját :-)
Persze eközben rengeteg olyan dolgot hallottunk, ami okulásunkra szolgál, tőle aztán tényleg sok mindent tanulhat az (művész)ember.

Aztán eljött az időpont, amikor indulnunk kellett. Volna. Ekkor ugyanis Tanár úrnak még volt egy nagy dobása: megmutatott nekünk egy réges-régi olajfestményt egy fiatal fiúról. Mikor elmondta, hogy ez egy önarckép, amit 17 évesen egy padláson festett a beszűrődő fényben, leesett az állunk. Úristen, hol voltunk mi 17 éves korunkban ehhez képest?! Erre ő viccesen megjegyezte, hogy "akkor még tudtam festeni..." :-D
Hát ilyen a Berci tanár úr, akiről a Tilos az Á webmagazinban Tatai Tibor írt cikket korábban, ebből többet is megtudhattok.

Karácsonyi könyvjelzők

Aki olvas engem, lassan megszokhatja, hogy időnként könyvjelzőket is festek/rajzolok. Ez olyan kis szabadidős komolytalankodás (meg kéne már tanulnom akvarellezni), jólesik csinálni, ráadásul másoknak próbálok velük örömöt szerezni.
A molyos karácsonyi eseményekhez kötődik az alábbi két könyvjelző is.

Ezt a virágosat Light-nak készítettem A csodálatos Waverley-kert c. könyvhöz mellékelve, ez volt az én ajándékom:

Ezt a Tardist pedig Rézinek festettem, aki nagy Dr. Who rajongó, és akivel a TMK (Tatabányai Moly Klub) karácsonyi összejövetelén találkoztunk - hosszú idő után újra, ugyanis kint él Angliában:

Ez itt egy korábbi könyvjelző, a másik blogomon már bemutattam, de akkor legyen fent itt is, a többivel egy helyen: 

Evokációk

Ez még decemberi történet, aki lát engem Fb-on, vagy Molyon, az tudhat is róla, de most már ideje kicsit ráncba szedni a blogomat is.
Szóval miután indultam az Evokációk 2. pályázaton, bekerültem a pályázat anyagából készült icipici könyvecskébe is:

Kávészünet c. képemhez Zs. Nagy Emese írt költeményt:

Kávészünet

Homályos még a reggel, az ablakon át
fülembe zúgnak a madarak csivitjei,
a szemetes-autó tolató hangja, a piacra
sietők moraja.
Mindez őrjítő örvényként kavarog egyre
szemtelenebbül lüktető fejemben.
Megpillantom az előttem terpeszkedő
tálcát, s az örvény elcsendesül.
Mélyet szívok a friss levegőből, számhoz
emelem a keserű illatú, édes italt, melyben
szép, sötétbarnás elegyet alkot az éjszínű
kávé és egy kis tej.
Az első kortyot még nem is érzem igazán,
de egyre jobban átjár, felpezsdíti tagjaimat.
Fejembe mászik, ujjaimban lüktet, s végül
lábamba szökik. Kinyitja szemem.
Élesedik a világ, s az utolsó kortyhoz érve
újra hallom a madarak énekét, a kukásautót,
és a piacra sietők édes moraját…

A pályázat anyagából kiállítás is született, melyen az én képem is szerepel.

Könyvjelző terv - eredményhirdetés

Csak egy gyors hír.
Tegnap kihirdették a Molyon a könyvjelzőtervező pályázat eredményeit, harmadik lettem a könyvesboltos tervemmel. Ez azt jelenti, hogy kinyomtatni nem fogják (csak az első helyezettet), de kaptam fél év pro tagságot.
Itt megnézhetitek az összes könyvjelző tervet.

Esti séták

Újabban késő délutánonként az az egyik programom, hogy anyukám kutyáját sétáltatom. Ha nincs még túl sötét, kimegyek vele a tóhoz, ami ilyenkor nagyon kísérteties tud lenni. Engem az ilyen hangulat nagyon megfog, rögtön úgy nézek körül, hogy mit lenne jó ebből megrajzolni :)

Így született ez a kis esti hangulatkép:

Este a tónál
(28x38 cm)

Könyvjelző terv

A blogom hanyagolása arra utalhatna, hogy nem rajzolok mostanában, pedig rajzolok ám! :)
Először is van egy titkos projektem, amit majd akkor fedek fel, ha megvalósul az egész, minden esetre már nekikezdtem, csak közben mindig elkalandozok erre-arra...

Másodszor meg indultam a Moly könyvjelzőtervező pályázatán, két rajzzal is. Ide csak az egyiket teszem fel, mert ez egyértelműen és sokkalta jobb, mint a másik.
Ez az eredeti, nagyobb méretű kép:

Könyvesbolt
(42x19 cm)

Ez pedig a könyvjelző formátumú, beküldött verzió:

A többi már a molyokon múlik, merthogy szavazásos rendszer van.

Balaton...

Imádom. Ennyi.

Móló (41x31 cm)

Lila álom

...akár ez is lehetne a képem címe, mely egy facebook-os alkotó játék keretében készült :)

Hamupipőke (44x64 cm)

Egy adott fotót kell a játékos kedvűeknek megfesteni, megrajzolni, én erről a fotóról egyből Hamupipőkére asszociáltam. Megmondom őszintén, engem főleg a ruha fogott meg, kapásból beleszerettem! Nem tudom, mennyire látszik a képemen, de rajzolni is imádtam. A háttér meg szépen lassan alakult ki a fejemben, s tőlem szokatlanul eléggé szürreális lett. Jó volt rajzolni, jó volt szabadon engedni a fantáziám. Jók az ilyen játékok, mert segítenek nekem jobban feloldódni. Vagy ahogy Editnek és Zsuzsinak mondanám: Na most bevadulok :D

Olvastad már a Pillangót?

Pillangó-hatás
(pasztell, 43x50 cm)

Én még nem olvastam, de a párom igen. Épp ezen a képen :) A cím lehet, hogy változni fog, egyelőre ez van (legalább lehet rajta gondolkodni, hogy miért az, ami...).

Néhány fázisfotó a rajzolásról:

Könyvjelző terv

pasztell, 11x40 cm

Mostanában ilyen kis komolytalanságokban élem ki magam. Nincsenek nagyobb horderejű megvalósítandó terveim. Ennek leginkább az az oka, hogy az anyaság mint olyan, teljesen kitölti a napjaimat.

Lilla gyönyörűszép, okos és ügyes kislány, aki már végre magától alkot mondatokat, valósággal dől belőle a szó. Sokan aggódnak, hogy a kétévesük még nem akar beszélni. Nekik üzenem, hogy felesleges aggódni! (Én nem paráztam, egyszerűen csak türelmetlenül vártam, hogy beszéljen már végre.) Sok gyerek, mint Lillus is, sokáig meg se szólal, aztán egyszer csak úgy beindul, hogy le se lehet állítani!
Lilla már kezdi az aranyköpéseket is. Valamelyik nap pl. lementünk motorozni, egyszer csak megszólal: Most jó lenni babának. :) Honnan szed ilyeneket??? :)

Na de a fenti képhez visszatérve: valamikor könyvjelző is lesz belőle, valamilyen úton-módon, valamilyen felirattal... Még én sem tudom, hogyan :)*
Minden esetre most kissé ráálltam a könyvjelzőgyártásra. A hobby blogomon láthattok egy festett, papagájos könyvjelzőt is.

*Végül ez lett belőle:

KrisztArt Hobby

Új blogot indítottam.
Persze ez sem zár be, de mostanában nem pasztellezek, inkább barkácsolgatok mindenféle apróságokat. Aztán arra gondoltam, talán másoknak is szolgálhatok jó ötletekkel, úgyhogy megörökítem őket egy új, másik blogban.

A képre kattintva eljutsz a Hobby blogba.

Kiállítás a JAMK-ban

A tatabányai József Attila Megyei Könyvtárban január végéig látható egy mini kiállítás a pasztell festményeimből.
Mindenkinek jó olvasást, jó nézelődést kívánok! :)

Kiállításom

...az első önálló :)

Le Biscuit Bistro a fészbúkon

Lilába borulva

Idén nyáron pár napot Hévízen töltöttünk, s hazafelé beugrottunk Tihanyba. Éppen virágzott a levendula, fantasztikus illat és lilaság uralta a mezőt.
Ez a kép ennek az élménynek az utórezgése.

Levendulás (2011)

Amator Artium kiállítás

Mint azt az előző bejegyzésemben említettem, a Kávészünet c. képem bekerült a Komárom-Esztergom megyei kiállításra. Ennek én őszintén örülök, ugyanakkor így utólag, hogy láttam a kiállítást, elég vegyes érzések maradtak bennem. A felhozatal egy részét ugyanis nem igazán tudom összeegyeztetni azzal a kemény kritikával, amit a szakmai konzultáción kaptunk. De igazából én nem tudom, milyen szempontok voltak a mérvadóak a beválogatásnál. Minden esetre a saját képeimmel kapcsolatban maximálisan tiszteletben tartom a zsűri véleményét. Amúgy a másik két pályázó képem a Virágok közt és az Anoushka Shankar volt.
És büszke vagyok Nagy Edit és P. Horváth Zsuzsi barátnőimre is, akiknek szintén kiállításra került egy-egy képük :)
És nem mellesleg találkozhattam Kapa Melindával, akinek a képeit a Falról már régóta ismerem és szeretem :)

A.A.

Ma volt az Amator Artium zsűrizése és háromból egy képemet beválogatták a megyei tárlatra :) A konzultáció a zsűrivel nagyon jó és hasznos volt, keményen, de igazán jóindulatúan kritizáltak. Az ilyen kritikát szeretem. Ebből lehet tanulni, irányt mutat, mentes a személyeskedéstől.
Örülök :)

Lovasberény

Tegnap ért véget a lovasberényi alkotótábor és ezen alkalomból leruccantunk egy napra Zsuzsi barátnőmmel :) Már nagyon szeretnék rajta részt venni, de eddig még nem sikerült, talán jövőre összejön. Edit barátnőm ott volt, így hazafelé már hármasban jöttünk, a napot pedig rajzolgatással töltöttük. A tábort Horváth Péter vezeti, vele is találkoztunk és jólesett az a kis beszélgetés :)
Gyönyörű kánikula volt, csodás fényekkel! Csináltam is pár fotót, és nekiálltam két rajznak. Az egyikből ez sikeredett, a másikat teljesen újra kell kezdenem, mert kicsit eltájoltam a beállítást...

Matuzsálem (2011)

Nagyon jó kis nap volt, isteni érzés volt hosszú idő után újra a szabadban rajzolni :)

A helytelen papírválasztásról

Virágpiac (35x39 cm)

Nincs mese, itt jól mellényúltam :( Alapvetően szeretek kísérletezni a különféle színű papírokkal, érdekes hatásokat lehet elérni, jelentősen befolyásolják egy kép színvilágát. Kedvelem a sötét színű alapot, mert a világos kréta nagyon tud világítani rajta. Viszont nagy különbség van sötét és sötét között. Itt a jó példa rá. Ugyanis ezt a képet sötét barna (kb. égetett umbra színű) papírra rajzoltam és ettől totál befakultak a színeim. Egyszerűen nem tudtam azt a szép napfényes hatást visszaadni, ami a témára jellemző volt.
Azért tapasztalatnak ez is jó. Hiszen aki nem kísérletezget, nem is jön rá (számára) új dolgokra :)

Szeretjük a virágokat...

Lillus imád virágot szedni. (Meg leveleket, meg botokat...) Főleg a százszorszép volt nála sláger, amíg mindenfelé pompázott.
Továbbá imád táncolni is. Ha a Hungáriát kapcsolja be, egyből elkezd riszálni és nyújtózkodik, hogy vegyem fel, mert arra jókat lehet röpködni a levegőben (szóval én dobálom - fantasztikus bicepszeim lesznek nemsokára). Ha meg Stinget kapcsolja be, elkezd dülöngélni és a karjaival vezényelni :) Van érzéke a zenéhez, az biztos.
Meg a rajzoláshoz! Úgy színez a ceruzákkal, hogy csak ihaj! Asszem jó úton haladunk... ;o)

Ez volt rövidke helyzetjelentésünk.

Virágok közt (2011)

Lilla és a locsolókanna

Nyár van (2011)