Zöldellő arborétum

Pár éve elmentünk Zsuzsival és Edittel az alcsúti arborétumba rajzolni. Gyönyörű az a hely, nagyon-nagyon szeretem. Általában minden arborétumot szeretek, de az alcsútinak igazából nem is arborétum-hangulata van, hanem olyan mintha valami romantikus, régi időkből itt maradt tündérkertben sétálnék: tavak, hidak, romok, buja növényzet... Nem véletlen, hisz a terület valaha kastélypark volt.

Alcsútdoboz honlapján olvasható:
"Alcsút 1819-ben került Habsburg József nádor tulajdonába. A nádor a korszak kiváló építésze, Pollack Mihály tervei alapján építtette fel az ország egyik legimpozánsabb klasszicista kastélyát a településen. Az egykor emeletes, hátranyúló szárnyakkal rendelkező épületnek ma már csak a homlokzati része áll, alaprajzát növényfal jelzi. A kastély hatalmas angolparkját 1825-ben József nádor kezdte el telepíteni, majd fia József főherceg fejlesztette gazdag faállományú arborétummá. A kastélyépület északi szárnyához 1880-ban Storno Ferenc tervei alapján, neoromán stílusban építettek kápolnát, mely kitűnő akusztikájával és fenséget hordozó hangulatával ma is méltó helyszínéül szolgál művészeti eseményeknek, kiállításoknak, hangversenyeknek."

Nos, mi ebben a csupazöld környezetben ültünk neki rajzolni. Az egésszel csak annyi bajom volt, hogy én szívesebben sétálgattam, nézegettem a növényeket, vízfolyásokat, békákat stb., mint hogy rajzoltam volna... Ezért csak ez a félkész valami született, és bújt meg azóta is a mappámban.

Aztán nemrég ahogy turkáltam a mappáimban, jött egy ihlet, hogy a befejezetlen rajzaimmal kéne valamit kezdeni. Így kiraktam ezt a zöldséget egy portréval együtt az asztalomra, és érleltem a gondolatot. Egy nap pedig beraktam Stinget a lejátszóba, mint mindig, ha rajzolni akarok, és elkezdtem felrakni a színeket. Végül ez lett belőle:

Csak a fák látják... (2008)

Néha még van olyan érzésem, hogy lehetne rajta változtatni, de egyelőre nem nyúlok hozzá, mert félek hogy befullad a kép.