Oldalak

2009. február 28., szombat

Szerelmünk virága

Ezt a gyönyörű virágot Zétől kaptam az első évfordulónkra :)


Orchideám (2009)


Megjegyzés 2009.11.30-án:
Azóta is virágzik rendesen, bár mindig más arcát mutatja: először lehullatja az összes virágot (első alkalommal a frász tört rám emiatt), aztán nekiáll új hajtásokat növeszteni, melyeken az új virágok fognak szépen sorban kifesleni, így megint teljes pompájában díszeleg az ablakban. Aztán ezeket megint totálisan ledobja és így tovább, körbe, körbe...

2009. február 25., szerda

Fejfájás ellen türkiz

Egész nap iszonyúan fáj a fejem. Neem, nem fogok itt nyafizni, meg mindenféle bajaimat közhírré tenni, csak egy felfedezést szeretnék közölni.
Azt ugye tudjuk, hogy a különféle színeknek különféle hatásuk van az emberre: idegesítenek, megnyugtatnak, inspirálnak, lehangolnak stb. Sőt, olyan is létezik, hogy színterápia. Nem véletlenül.

Ha fáj a fejem, én legvégső esetben nyúlok gyógyszer után, ami sokszor azzal jár, hogy egész nap szenvedek :( Ma is így volt, azzal a különbséggel, hogy még a bogyótól se múlt el a fájásom. Kínomban elkezdtem a Winsor & Newton honlapján a pasztellkréta színskálát nézegetni (a minap ugyanis ilyen krétákat vettem) és hagytam, a szemem hadd vándoroljon oda, ahol a legkellemesebb színek vannak.

És a türkizeknél állapodott meg, amit percekig bámulva, egyre enyhébb lett a fejfájásom! Sőt! Csak halkan mondom ki, talán el is múlt (most hatott a gyógyszer???) :))

2009. február 16., hétfő

Javított változat

...és szerintem most már végleges is.


Viharos este lesz (2009)


Némi külső segítség (jó tanács) hatására neki mertem állni lefaragni abból a nagy bamba fából a bal oldalon. Szinte hallottam, ahogy fellélegzett az égbolt :) Pedig rendesen megkínoztam szegényt.
Jó megfigyelők 4 főbb különbséget vehetnek észre az előző állapothoz képest :)

2009. február 6., péntek

A merengőhöz

Merengő (2009)


Vörösmarty Mihály: A merengőhöz 
Laurának


Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.