 |
| 1960. (2009) |
Néhány hete kerestem egy régesrégi fotót a családi gyűjteményben, s közben rengeteg fekete-fehér fényképet láttam a szüleimről - annyira fiatalon, mikor még nem is ismerték egymást, aztán későbbi, közös fotókat, meg egy csomó családit is...
Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem ez olyan érdekes dolog, úgy látni őket, amikor én még csak gondolat se voltam, elképzelni, milyenek lehettek akkor, mi járt a fejükben a fotózás idején, kik azok az emberek még a képen, vajon jó barátságban voltak velük, s egyáltalán: milyen lehetett az életük akkoriban...??? Bevallom, idegen emberek régi, megfakult fotográfiái nem hoznak különösebben lázba, de amikor egy hozzám közelálló személyről van szó, az azért más.
Kezembe került egy picinyke kép is, mely egy kirándulás alkalmával készült. Annyira hangulatos, s jellemzően retro, hogy kedvem támadt megrajzolni, némi változtatással persze.
Mint kiderült, a jobb szélső kontyos lány az anyukám, aki fiatal korában kézilabdázott, s itt éppen meccset játszani voltak valahol. Úgy 1960 táján... :)
15 megjegyzés:
ez tényleg jó kép, nagyon tetszik!!
Köszi :)
EZ valami CSODÁLATOS!
Gyönyörű harmóniában van benne minden.
Hűha, így látod? :) Ennek örülök!
Számomra Szépfalvi Ágnes munkáit idézi a stílus, a kompozíció....mégg a színei is!
Kriszta, megnéztem Szépfalvi Ágnes honlapját. Még nem hallottam eddig róla és érdekes, de tényleg van abban valami, amit mondasz. Köszi, hogy említetted :)
Nincs mit Kriszta! A nőművészetről, női alkotókról és Szépfalvi Ágiról írtam a szakdogámat 3 éve. Érdekes alkotó, s valahogy azonnal beugrott a hasonlóság.
Nagyon jó hangulata van a képnek, az írás is élvezetes volt! bizony, jók ezek a háttértörténetek! :)
Hűű, ez nagyonnagyon jó, irtóra tetszik!
Köszönöm Kata! :)
Cserke, örülök hogy tetszik :)
De mennyire.
Nekem olyan amerikás-60-as-évek-film-hangulata van.
És fantasztikusak a színek!
Hú, hát az jó, mert épp a színek okozták a legnagyobb fejtörést :)
Halló, kezdek aggódni, hogy világgá mentél!!
Egy kis ébresztő, ha van kedved:
http://eteto.freeblog.hu/archives/2009/08/19/Otodik_mondatok/
Még az is szeretem benne, ahogy kitekint a képből... szeretem az ilyen megoldásokat :)
Igen, én is :) Csak az ember sokszor hajlamos a keretek közé betaszigálni a tárgyat :)
Megjegyzés küldése