Retro

Nna, miután így jól kibeszéltem magam (szerintem ennyit még sose írtam ide egyhuzamban), jöjjön egy rajz :)

1960. (2009)

Néhány hete kerestem egy régesrégi fotót a családi gyűjteményben, s közben rengeteg fekete-fehér fényképet láttam a szüleimről - annyira fiatalon, mikor még nem is ismerték egymást, aztán későbbi, közös fotókat, meg egy csomó családit is...
Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem ez olyan érdekes dolog, úgy látni őket, amikor én még csak gondolat se voltam, elképzelni, milyenek lehettek akkor, mi járt a fejükben a fotózás idején, kik azok az emberek még a képen, vajon jó barátságban voltak velük, s egyáltalán: milyen lehetett az életük akkoriban...??? Bevallom, idegen emberek régi, megfakult fotográfiái nem hoznak különösebben lázba, de amikor egy hozzám közelálló személyről van szó, az azért más.
Kezembe került egy picinyke kép is, mely egy kirándulás alkalmával készült. Annyira hangulatos, s jellemzően retro, hogy kedvem támadt megrajzolni, némi változtatással persze.
Mint kiderült, a jobb szélső kontyos lány az anyukám, aki fiatal korában kézilabdázott, s itt éppen meccset játszani voltak valahol. Úgy 1960 táján... :)

Erdélyi körút - 5. nap

Ezzel elérkeztünk a túra utolsó napjához, s egyben beszámolóm végéhez.
Ez a pénteki nap leginkább a hazautazásról szólt, hiszen kb. este 8-ra értünk Budapestre. Meg kellett állapítanom, hogy hiába nem lehet buszban rendesen aludni, az éjszakai utazás mégis jobb volt, mint nappal ekkora távot megtenni. Iszonyúan minden bajom volt a sok üléstől és már alig vártam, hogy hazaérjünk.
Utolsó erdélyi városnézésként beiktattuk Segesvárt, ahol rendesen zuhogott az eső, ezért nem is töltöttünk ott sok időt. Mi épp csak a Drakula-házat fotóztuk le.

Erdélyi körút - 4. nap

Csütörtökre virradó éjszaka arra ébredtünk, hogy jégeső szakad az ablakra. De nem ám olyan rövidke, mint a jégesők mifelénk, hanem - ha az érzékelőim nem csaltak - jó pár percig potyogtak a pingponglabdák az égből. Nem mondhatnám, hogy örültem az esős kirándulás gondolatának, de végül egész jó idő lett napközben.
Idegenvezetőnk ezúttal a Gyergyói-medencébe vitt minket, ahol kissé változott a táj: a megszokott magas hegyek itt eltávolodtak egymástól, hogy szellős, lankás terepnek adjanak helyet.
Útközben megálltunk egy kőbányánál fotózgatni.

Erdélyi körút - 3. nap

Az internet csodája, hogy végtelen számú olyan dolgot is láthatunk, amiket sokszor a földrajzi távolság vagy egyebek miatt talán soha életünkben nem csodálhatnánk meg. Erre született ugyebár a Kép a falon is, ahol rengeteg művész alkotását megnézhetjük. Ezzel az élménnyel azonban össze se mérhető, amikor élőben, az ember orra előtt, kéznyújtásnyira hever egy remekmű! A sok csodás táj és a jó társaság mellett a túra még ezt is megadta nekünk. A Libán tetőn született festményeken kívül láthattam még egy seregnyi Kalló László-akvarellt, melyekből Laci a panziónkban egy rögtönzött kiállítást rendezett. Aztán meg egyéb élmények is vártak ránk, melyekről mindjárt be is számolok. Előttem már sokan elmondták, de hát ez az igazság: egy festmény élőben az igazi, amikor a színek a maguk valóságában pompáznak.

Erdélyi körút - 2. nap

Ez a nap arra volt, hogy kipihenjük az előző napi fáradalmakat :) No meg tulajdonképpen ez volt a túra szakmai része is.
Reggel jó sokáig aludhattunk - Sanyi, az idegenvezetőnk végre megkönyörült rajtunk. Kalló László, erdélyi festőművész a Falról, csatlakozott kis csapatunkhoz és reggeli után kényelmesen nekivágtunk a Libán tetőnek, ahol flekkensütés, festegetés és jó hangulatú beszélgetés várt ránk.
Az út egy hatalmas víztározó mellett visz el, több ilyen gát is épült Székelyföldön...

Boci a Hargitáról :)

Legelésző tehén (2009)

Erdélyi körút - 1. nap

Az elmúlt egy hétben valami csodálatos élményben volt részem! Ami nem jöhetett volna létre, ha nincs a Kép a falon :)
Azzal kezdődött, hogy Csizmár István meghívott egy erdélyi túrára, melyen többnyire a Fal művészei vesznek majd részt. Persze, hogy jelentkeztem. Nem kifejezetten alkotni mentünk, hanem élményeket gyűjteni, ismerkedni és a szánkat tátani a fantasztikus helyeket látva :)

Múlt vasárnap este indultunk Budapestről és egész éjszaka utaztunk, majd hétfőn kora reggel Kolozsváron szálltunk ki először körbenézni.
Első utunk a temetőbe vezetett. Igazi relaxációs program volt: csak a madarak csicseregtek, nyugalom volt és rengeteg zöld)